Az Iparművészeti Társulat idegenforgalmi plakátkiállítása gazdag gyüjteményt mutatott be magyar és külföldi plakáttervezők műveiből. Meggyőzhetett arról, hogy a mi grafikusaink egyáltalában nem maradnak el a külföldiek mögött, ötletesek és a plakát technikai követelményein is biztosan uralkodnak. Egynéhány harsogó színfolttal készítik el a hírverés fontos eszközét, mindenképpen alkalmasan arra, hogy a nyilvános helyeken megfordulók figyelmét műveikre irányítsák. A plakát célszerűségi kívánalmait ügyesen oldják meg és a művészieket is gondosan figyelembe veszik.

Mégis nem hallgatjuk el, hogy a kiállítás egyhangú volt, a járókelő meghökkenését mindenfelől ugyanazok a rikító kékek, sárgák, vörösek, ugyanazok a rajzbeli leegyszerűsítések iparkodtak elérni. De egyéb kétségeink is támadtak, inkább gyakorlatiak, mint művészetiek. Eszünkbe jutottak a francia vasutak remek plakátjai - nálunk is láthatók voltak ezek -, amelyek a francia tájak és városok szépségeit nagyszerű fényképekkel közlik.

Lemondtak tehát a mai plakáttervezés harsogó eszközeiről, amelyek jól felhívják magukra a figyelmet, de a kíváncsiságot egyáltalában nem elégítik ki. Franciaországban - a modern grafika szülőhazájában - lemondtak a csupán érdeklődést keltő eszközökről és áttértek a tárgyilagos bemutatásra. Vajjon Erdély vagy a Kárpátalja csodaszép tájainak ismertetésére ez a mód nem volna-e alkalmasabb, mint a bemutatott, különben legtöbbnyire művészi érzéstől irányított, de a tájak szépségét alig sejttető plakátok?