Kölcsey Ferenc
Kerecsényi Dezső könyve
Franklin-társulat kiadása
Kerecsényi ott kezdi Kölcsey-tanulmányát, amikor a fiatal debreceni diák először fordul levéllel ahhoz, akihez annak idején minden kezdő fiatal író fordult: Kazinczy Ferenchez. A hódoló ifjú, a tanulnivágyó tanítvány magatartásában fordult hozzá s ez volt első lépése az irodalom felé. Jó tanítvány volt, bár a mesternek bíráló megjegyzései, melyeket első, neki bemutatott verseire tett, hagytak a szívében egy kis sértődést, igyekezett a tanításokat megfogadni.
Költői pályájának első, kezdő szakában, mikor a széphalmi bölcs volt nemcsak egyetlen bírálója, hanem egyetlen olvasója is, az ő hangját, stílusát, technikáját utánozta. Kerecsényi elvezet ebből a magatartásból az önállósulás felé, ahogy Kölcsey egyre jobban tudatosítja magában a költői hivatást, lassankint, lépésről lépésre kialakítja a saját hangját, új meg új témaköröket, műfajokat hódít meg.
Nagyon érdekes, amint kimutatja, mennyire tudatosan, szinte programszerűen dolgozott, s hogy tágult ki a szemlélete és magatartása. Sokszor visszahúzódott, hosszú időre szakított az irodalommal, csalódva önmagában, az emberekben. De minden visszavonulás után visszatérés következett és minden visszatéréssel új területet hódított, a paraszt-dalt, a románcot, az életfilozófiát, a hazafias hangot.
A hangkörnek ez a lassú kiszélesedése egészen ritka jelenség az irodalomban, különösen azért, mert mindig tudatosan ment végbe, minden, ami új, hosszas töprengés után alakult ki benne. Kerecsényi a költő lelkiállapotának megvilágítására veti a fősúlyt s ennek hátteréből vizsgálja költészetét. Finom vers-elemzéseivel felderíti ennek a lelki diszpozíciónak nyomait a versekben. Megmutatja az okokat, melyeknél fogva olyan sokára és nehezen érvényesült s a nyilvánosság a közönség felé nyúló vágyait, amelyek állandó nyugtalanságban tartották.
Légüres térben érezte magát, izgatta a kérdés, érdemes-e. A költői hivatástudat, amely már pályája elején meg volt benne és módosulva, átalakulva meg is maradt mindvégig, mindig visszavitte az irodalmi életbe. Igazi, váltig hű barátja az írók között csak az egy Szemere Pál volt, a híres pesti triász tagjaival nem tudott összemelegedni, barátsága Kazinczyval a Mondolatra adott felelettel elhült, a Berzsenyi-kritika óta meg is szakadt.
Magányban élt, amely pályája kezdő szakában, mikor még a rokokó-stílus és témakör hatása alatt élt, jó vers-téma volt, de később kínossá lett. Volt úgy, hogy egy évig ki nem mozdult a házából, járt fel-alá a szobában szüntelenül töprengve és nem dolgozva semmit. Mindig anyagi gondokkal küzködött, gazdálkodott. holott a gazdálkodás nem érdekelte, vágyott a fővárosba, írók társaságába és mindig közbejött valami el nem hárítható akadály.
Azt hiszem, ez volt a legnagyobb baja: városi életre született és csekei magányában kellett élnie, olyan környezetben, amely idegen, sőt ellenszenves volt neki. Innen van, hogy ha néha mégis társaságba került nem tudott beilleszkedni érzékenysége sértődéseket szenvedett. Csak Szemeréékkel együtt érezte jól magát.
Kerecsényi világosan látja a külső lelki életét s a fénynek és árnyéknak ebből folyó játékát költészetében s mondhatni, teljes, hiánytalan képet ad Kölcsey emberi és írói lényéről, pályája alakulásáról. A budapesti egyetem új irodalomtudományi iskolájának módszereivel és szempontjaival dolgozik és ezek nagyon jól beválnak a kezében. Stílusa nem síma, kissé érezni küzködését a kifejezéssel, de van benne erő és tömörség.
Kölcsey politikai pályájának képét azonban nagyon is vázlatosnak érzem, holott ez a maga korában nagy dolog volt és egyik legfontosabb része egész szereplésének. A magában töprengő költő ezzel jutott hozzá a tetthez. Nem érdekelte ez eléggé a tanulmány íróját? Vagy az előre megszabott térből nem futotta már? Pedig a prózai művek, kritikák, tanulmányok, a Parainesis fejtegetésével megmutatta, hogy van érzéke ebben az irányban is.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!