A „Szerb király” szálloda üszkös romhalmaz… Szemben elégett villamos görbe traverzei merednek az ég felé,
Balra gyönyörű park. Itt tömegóvóhely tömegsírrá változott… Általában ez volt a tömegóvóhelyek sorsa, főleg azért, mert az építkezéseknél elpanamázták a pénzt. Husz lépés után ismét békés a kép, az utcán élénken beszélgető emberek tarka áradata… Itt egyetlen ház sem sérült meg: csak a bedeszkázott kirakatok mutatják a történtek nyomát.
A csőcselék kifosztotta a boltokat a légitámadás utáni pánikban.

Bocskoros hercegócok, piros fezes, napszítta arcu hegyilakók, élénk nyakkendőjű fiatalemberek, lakkcipős csinos lányok sietnek a járdán… Mindenfelől német katonák sétálgatnak. A falakon szigoru rendeletek plakátjai. Cipőtisztító, narancsárus, alkalmi kereskedő szaladgál fel – alá kiabálva. Az út közepén villamos csikorog: az élet nem ismeri a halált.

A füstös falak, a romok és pusztulás helyén ezer uj és régi változatban burjánzik ki ujra a balkáni főváros különös, tarka, izgatott, lüktető élete.
Az összerombolt és betört ablaküvegek között egy üvegkereskedés kirakata maradt épen, minden pohár, olcsó dísztárgy a helyén van. A könyvkereskedéseket sem bántotta a csőcselék…

Párizsi eleganciáju korzózók a hullákat kereső hadifoglyok mellett

Megyünk beljebb.
Az opera üszkös falai mellett, leomlott ház, a Terazián- Belgrád főutvonalán , - élénk a forgalom.
Az ablaknélküli kávéházakban szorosan egymás mellett üldögélnek az emberek. A balkáni piszok és szegénység között felcsillan a párizsi elegancia, kékróka keppek, sikkes kalapok, felékszerezett nők bukkannak fel… Itt is, ott is egy – egy kiégett épület, romhalmaz. A leégett házak környékén kesernyés szag vegyül a francia parfüm illatába, amely mint láthatatlan uszály húzódik az elegáns dámák után.

A minisztériumok negyede sokat szenvedett. A nagyvezérkar épülete az első órában összedőlt, maga alá temetett 400 vezérkari tisztet és ezzel megbénult a szerb hadsereg.
Most szedik ki a hullákat: elkötött arcu szerb hadifoglyok dolgoznak a romok között. A komor háborus kép után ujból békebeli a Terazia külseje.

A konak - a királyi palota – összeroppant…
A romhalmaz tetején a kupolára erősített királyi korona idegenül csillog a napfényben. Az egyik sarkon hatalmas tolongás a kétméteres hirdetőoszlop körül, amely tele van ragasztva apró cédulákkal. Eltűnteket keresnek.
Erre a hirdetőoszlopra ragasztják ki a hozzátartozók kérdéseiket és aki tud valamit, az felírja rá információját…

Tragikus csoport az elevenen kavargó tömegben. A szkupstina palotája teljesen ép.
Két városrész szenvedett különösen sulyosan a bombatámadástól: a Dortyol és a Dussnovac. Itt helyenként egész háztömbök omlottak össze…

Egyébként a tulzott rémhírekkel szemben, itt vannak a német- hivatalos adatok.
Eddig majdnem ötezer halottat szedtek össze és temettek el. Tizenhatezer sulyosabb sebesültje van a légitámadásoknak és körülbelül ötezer a könnyebben sérültek száma, lerombolódott és elégett a város bárainak körülbelül huszszázaléka.

A mésszel betömött tömegóvóhelyeken és a romok alatt még legfeljebb néhányszáz halott fekhetik. A városban sok a menekült; tarka, tanácstalan tömegben ténferegnek az utcákon. A Balkán minden nemzettsége, minden nyelvjárása megtalálható ma a belgrádi utcákon. A hajléktalanokat a hatóságok igyekeznek elhelyezni. Azok akik az leső támadások után elmentek, most lassan szállingóznak vissza. Néha megrázó jelenetek játszódnak le egy- egy kiégett vagy rombadőlt háznál. Az emberek nem sokat törődnek a sírással és kétségbeeséssel: megszokott látvány – az élet megy tovább…

A mozik játszanak: a Moszkva hotellel szemben „Bors István”- t hirdeti a plakát. A híres belgrádi szálló teteje is kapott a bombazuhatagból… a Ruskij Car helyiségében ott ül a régi törzsközönség kissé megfogyatkozva ugyan, de épp olyan hévvel politizálva, mint azelőtt.

A közhangulat erősen a Szimovics - kormány ellen fordult. Szidják a tábornokokat s a pópákat, akik ilyen lelkiismeretlenül vitték bele az országot a pusztulásba. Hiányosan felszerelt hadsereggel akartak szembeszállni a német haderő gigantikus gépezetével. A keserű panaszokba nevetés harsog bele, nem messze innét egy félig rombadöntött cukrászda sarkában szerelmespár simul egymáshoz. Az elmult hetek borzalmai után lassan ujraéled a város: tarka, furcsa koktél a mai Belgrád…

Az izzó napsütés után hűvös alkony ereszkedik le az épen maradt vagy kormos falakra: a nyüzsgő utcák kiürülnek és csakhamar síri némaság borul a városra. Záróra van: senkinek sem szabad az utcán tartózkodnia és a hosszu éjszakában csak a katonai őrök jelző lövései pattognak a városban hajnalig, amikor ujra megindul az élet a romok között, harsányan és rikitóan reménykedve, tarka balkáni összevisszaságban…