A TUDOMÁNY HŐSEI

A nyolcadik gimnáziumi osztályban egy tantárgyból az év végén szekundot kapni elvégre nem nagy tralla - igaz, nem is nagy dicsőség. Ámde feltűnőbb a dolog, ha egy eleven báró kapja a szekundát; még feltűnőbb, ha a báró papája kultuszminiszter s éppen akkoriban egyik legbefolyásosabb tényezője az ország politikájának. A legriasztóbb azonban, ha ennek a diáknak a papája Eötvös József báró, Magyarországnak minden időkre egyik legnagyobb lángelméje s a magyar közoktatásügynek megszervezője.

Nos hát, Eötvös Lóránd báró, aki az 1864-65. tanévben Budapesten a VIII. gimnáziumi osztályt járta s aki Eötvös József fia volt, a mondott esztendőben úgy végezte az iskoláit, hogy egyetlen egyest sem tudott szerezni, kettese csak a magyarból volt (elvégre édesapja volt a 19. század közepének legnagyobb magyar regényírója, aki éppen a mondott esztendőben lett a Kisfaludy-Társaság elnöke), a többi tantárgyból hármast szerzett, viszont éppen a fizikából négyest vitt haza: tehát abból a tudományból, amelyben néhány évtized multán világhírre tett szert, úgyhogy ma is mindenütt a világon az ő nevén ismerik a gravitáció „Eötvös”-egységét, mindenütt „Eötvös-effektusnak” nevezik a Földön mozgó testek súlyváltozását és „Eötvös-inga” segítségével kutatják ki az egész Föld kerekén a Föld mélyében rejtőző természeti kincseket.

Eötvös Lóránd nevét, mondom, világszerte ismerik a fizikusok; annak a tanárnak a nevét viszont, aki a nyolcadik osztály végén, vagyis a diáknak az életbe indulása percében adta a szekundát, nem sokan tudták. Örökhír okából mégis feljegyezzük, itt ezt a nevet: Suhajda Sándornak hívták és a szépművészeteknek, valamint a bölcseletnek dupla tudora volt! A szekundás diák sorsát viszont jól felvitte az Uristen: 23 éves korára már egyetemi magántanárrá lett éspedig éppen a fizikából, 27 éves korára ugyanebből a tanszakból rendes egyetemi tanárrá nevezték ki, 41 éves volt, amikor a Tudományos Akadémia elnökévé választották meg, 46 éves korában pedig - nagyon a kedve és gusztusa ellenére - kultuszminiszterré nevezte ki a király.

Mindezt a díszt és dicsőséget pedig nem az édesapja kedveért nyerte el az egykori szekundás diák, hanem tisztán a maga érdeméből; mert hiszen Eötvös József már korábban elhúnyt, mintsem a fiát magántanárrá habilitálták. Nem volt hát Eötvös Lóránd mellett semmiféle protekció, sőt még a szokásos klikk-befolyások sem érvényesültek az érdekében. Leánya, Eötvös Ilona bárónő például elmondta róla, hogy Eötvös Lóránd soha életében be nem tette a lábát egyetlen kávéházba sem. De még a saját társadalmi állásának legjobban megfelelő Nemzeti Casinóba is csak egyetlenegyszer ment fel, akkor is illendőségből: akkor, amikor a Casinóban hivatalosan elparentálták Rudolf trónörököst s Eötvös báró erről az aktusról feltűnés nélkül nem maradhatott volna el.

Ehelyett azonban sokkalta nagyobb urat frekventált szívesen és gyakran Eötvös Lóránd báró: az Uristent, annak legfölségesebb templomában, az anyatermészetben. Már akkoriban, amikor a kerékpározás még igen megvetett sportág volt, Eötvös Lóránd, egyetemi tanár létére, nem restelt kerék-hátra ülni s messzi kirándulásokat tenni. Sőt még ennél is furcsább dolgot cselekedett. Urinő ekkoriban még nemigen ülhetett nálunk a nyilvánosság előtt kerékpárra. Eötvös Lóránd ellenben két leánya számára vásárolt ilyen szerszámot s aztán hármasban együtt bebarangolták az Alpesek világát, hátizsákból éltek s valósággal vakmerőségszámba menő túrákat karikáztak be Tirolban. Ha egyetemi tanárkollégái tudomást vettek volna a báró furcsa „bogaráról”, alighanem professzori méltóságukon esett csorbának minősítik Eötvös Lórándnak ezt a forradalmi cselekedetét.

De volt aztán ennek az Eötvös Lórándnak még egy furcsasága: útálta a politikát és messziről elkerülte a politikusokat az az ember, aki egy ideig - igaz, csak nagyon rövid ideig s akkor is csak azért, hogy a maga tudományágán lendítsen egyet - képviselő s két éven át miniszter is volt. Nem is csoda hát, ha nem volt egyetlen politikus-barátja sem. Igazi, bensőséges barátja azonban egy olyan ember volt, aki maga is eredeti emberpéldánynak számított: Semsey Andor.

Ezeknek a soroknak az írója még személyesen ismerte ezt a hihetetlen vagyonú, valóságos krőzusi gazdagságú nagyurat, dúsgazdag földesurat és főrendiházi tagot. Amikor először látta meg, e sorok írója megkérdezte a kísérőjétől: vajjon kicsoda ez a koldus és hogyan kerül be a Nemzeti Múzeumba? Mert csakugyan valóságos koldus módjára járt Semsey Andor, akinek néha csak egy cipő volt a lábán s a másik lábán mamusz díszelgett: mivelhogy éppen a suszterhez kellett a másik cipőt beadnia talpalásra, viszont más cipője nem volt.

S ugyanez a Semsey megszámolatlan százezreket adott évről-évre magyar tudományos célokra. Például ő vásárolta meg a Nemzeti Múzeum számára a világ legnagyobb meteorit-gyűjteményét, ő pénzelte Herman Ottó híres művét az ősmagyar halászatról. A Tudományos Akadémián tíz darab, egyenként 10.000 forintos pályázatot írt ki a legkülönbözőbb tudományszakokból. Ő pénzelte a Földtani Intézet létesítését s az ő pénzéből létesült a magyar tudósokat nevelő Eötvös-kollégium, amelyet barátjának, Eötvös Lórándnak édesatyjáról, Eötvös Józsefről nevezett el.

Semsey Andor tizenöt évvel volt idősebb Eötvös Lórándnál, de azért szívesen fogadta a nálánál fiatalabb tudós tanácsait s főként segítette azt tudományos kísérleteinek megszervezésében. Ötvenezer forintot adott Semsey Eötvös Lórándnak, hogy kipróbálhassa a maga ingaklsérleteit a legkülönbözőbb vidékeken és talajokon.

Így került sor pontosan ötven évvel ezelőtt, 1891 tavaszán, a Celldömölk melletti Ság hegyen az „Eötvös-ingának” első, gyakorlati kipróbálására. Mondjuk el néhány szóval, hogy a magyar tudományosságnak ez a világbüszkesége voltaképpen micsoda. A Föld vonzóerejéről mindenki hallott. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a Földön levő tárgyakra nemcsak maga a Föld, hanem a rajta lévő másfajta kisebb-nagyobb tárgyak és dolgok is gyakorolnak vonzóerőt. Ez az úgynevezett tömegvonzás azonban olyan kicsi, hogy Eötvösig nem is igen tudták lemérni.

Hiszen egy gramm tömeg egy másik egy grammos tömegre egy centiméternyi távolságból csak olyan vonzóerőt gyakorol, amennyi erőt egy grammnyi súlynak tizenötmilliomodrésze képvisel. Tessék ezt az elképzelhetetlenül kicsinyke súlymennyiséget lemérni! Nos hát Eötvös megszerkesztette ezt a műszert, amelynek érzékenysége oly nagy, hogy vele eléggé pontosan meg lehet mérni az ingától egy méternyire ülő embernek a testtömegét, vagyis az ingára gyakorolt vonzását.

Ezt Eötvös egy régebbi fizikai műszernek, az úgynevezett Coulomb-ingának a tökéletesítésével érte el, amelyet a tudósok már régóta lomtárba dobtak. De ezzel még csak vízszintes irányban lehet a tömegvonzást megmérni, mert ez az úgynevezett torziós (vagyis „elforduló”) inga csak az oldalt lévő tömegek vonzását bírta jelezni. Eötvös Lóránd legzseniálisabb s egyúttal a gyakorlati élet számára is legjelentősebb felfedezése az volt, amikor az inga két végére alkalmazott különböző súlyok eltorzulásával a mélység felé is elkezdett mérni.

Az első ilyenirányú kísérleteket a Balaton jegén végezte s ez a kísérlete majdnem az életébe került. Munkaközben ugyanis a jégfelület, amelyet azért választott ki, mivel Magyarország földjén ez a legvízszintesebb szilárd felület, egyszerre csak rianni kezdett, a báró kísérőivel együtt egy mozgó jégtáblán rekedt s ezt a keletkező vihar vadul hajigálta összevissza. Végül sikerült jégtábláról jégtáblára ugrálva partot érniök.

Ezzel a műszerrel mármost a Föld kérge alatt lévő, a kéregtől eltérő sűrűségű (vagyis másfajta tömegvonzású) anyagokat is ki lehet mutatni. Igy jött például rá Eötvös az ingájával, hogy a Nagy Magyar Alföld kérge alatt iszonyú mélységekben évmilliókkal ezelőtt egy működő vulkánnak kellett lennie, amelynek kráterja pontosan kimérhető. A torziós ingát s a vele végzett megfigyeléseket aztán annyira tökéletesítette Eötvös és utóda, Pekár Dezső dr, hogy most már nemcsak az olyan nagy tömegeket tudták a Föld színe alatt kitapintani, aminő egy vulkánkráter, hanem pontosan meg tudták állapítani, hol van földgáz, hol van folyékony anyag (tehát például petróleum) néhány kilométernyire a Föld méhében. Utóbb még tökéletesebbé vált ez a mérési módszer, mert most már a szilárd anyagokat egymástól is meg tudták különböztetni: hol van platina, vagy hol van arany, hol van szén. A Lispe környékén lévő petróleumfúrásokat például már az Eötvös-inga segítségével kutatták fel.

Elgondolható, hogy ez a műszer valóságos forradalmat idézett fel a nemzetközi piacon. Hiszen eddig néha megszámolatlan milliókat áldoztak hiábavalónak bizonyult fúrásokra. Most már megtakaríthatják a nagy petróleum- és bányavállalatok ezeket a költséges próbafúrásokat. Nem csoda hát, ha ma már az egész világon az Eötvösingával dolgoznak a kutatók, s mivel ennek kitanulmányozása nem is olyan egyszerű dolog, azért vagy ide küldenek mihozzánk szakembereket, hogy megtanulják ezt a mesterséget, vagy pedig egyszerűen magyarokat visznek ki a világ minden szögletébe.

Ime, a fizikából beszekundázott egykori diák így forradalmasította az egész világ fizikai tudományát, és pedig annyira, hogy Einstein maga jelentette ki, hogy Eötvös gravitációs kutatási eredményei nélkül az egész relativitás-elmélet meg sem születhetett volna. Beszekundázó diákoknak és azok szüleinek talán némi bátorításul szolgálhat ez a termékeny, gazdag tudós-élet, Eötvös Lóránd báró élete.

Semper Victor