Berlin, junius 15.
(Német Távirati Iroda.) Ha sorsdöntő események korszaka után pillanatnyi nyugalom áll be, rögtön működni kezd miden zugban a pletyka és szálaival keresztül-kasul fonja a világot – irja a Börzenzeitung mai vezércikkében. - Ritkán jósolgattak annyit a külföldön – irja alap – és még sohasem volt ily nyilvánvaló az angol önbizalom eltűnése, mint angol politikusok és ujságok kétségbeesett találgatásában, arról a kérdésről: mit hoz a legközelebbi jövő?

De sohasem Anglia, hanem mindig és mindenütt csakis Németország áll a találgatások központjában, mint az a hatalom, amely mindenhatóságát ugyancsak bebizonyitotta és kezében tartja a cselekvés törvényének irányitását – hangsulyozza alap, majd igy folytatja: Tehát mit fog tenni Németország, mit fog tenni a Führer?

Egyesek ott kint, főleg maguk az angolok, szinte elbűvölten az angol szigetre meresztik szemüket, mások számtalan okot tudnak felhozni arra, hogy valahol a keleti, pontosabba a közelkeleti vidéken készülnek dolgok. Ismét másoknak pontos értesüléseik vannak, amelyek a Földközi-tengernek vagy Afrikának egyik vagy másik pontját tolják előtérbe.

A lap ezután a sötétben tapogatodzó ellenséggel szembeállitja a német nép tisztánlátást, győzelmi bizonyosságát és önbizalmát, majd igy folytatja: Mi tudjuk, hogy biztos kézzel vezetnek bennünket, az ellenségnek pedig, utjának minden fejezete után ujból meg kell állapitania, hogy félrevezették.

Az angolok minden gondolkodása, találgatása és elképzelése a körül forog, hogy  lehetőségekhez találjanak ki, amelyekkel átvészelhetik Németország legközelebbi csapásait. Ezzel szemben a németek minden elgondolása a végső győzelem megingathatalan bizonyosságán alapszik.

A háboruról való minden elképzelésünk kindulópontja és folytatása az a tényekben megedzett meggyőződés, hogy a német katonának semmi sem lehetetlen. Anglia szemet huny a tények előtt, ha a holnapra gondol, mi azonban számolunk a tényekkel. Míg Anglia kábulatba ringatja magát, a mi szemünk és kardunk egyre élesebb lesz.