Vichy, julius 20.
A francia közvéleménytöbbsége megnyugvással fogadta azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a német-szovjet háboru kitörése utáni napokban foganatositott. Ezek közül belpolitikailag a legnagyobb jelentőségű a kormány elhatározott és irgalmatlan akciója a meg nem szállott területen bujkáló kommunista agitációval szemben.

Az elmult 48 óra legnagyobb rendőrpolitikai eseménye Limoges és Toulouse között zajlott le, ahol többheti megfigyelés után rajtaütéssel messze megyékre kiterjedő földalatti kommunista szervezkedést sikerült ártalmatlanná tenni. A forradalmi összeesküvők és szabotálók százai kerültek rendőrkézre.

Különösen a középosztály vezetőorgánumai, a ,,Journai” és az ,,Avenir” üdvözli ujjongó vezércikkekben ,,a nagy fogást” és egyben azon reményünknek adnak kifejezést, hogy a német offenziva előbb vagy utóbb megszünteti azt a lidércnyomást, amely1918 óta az európai kulturát és polgáriasodást szünet nélkül fenyegeti.

Laval lapja, ,,Moniteu” francia légiók szervezését, francia légiók  szervezését  követeli, amelyek részesei kell hogy legyenek a nacionalizmus élet-halálharcának a vörös internacionalizmus ellen. A franciák hibájáiul rójja fel Laval, hogy nem szálltak hadba az olaszok és a németek oldalán Vörös-Spanyolország ellen. A világesemények Lavalt igazolják: Churchill, Eden és Attlee Angliája az összeomlás előtt áll és a szovjet napjai is meg vannak számlálva.

Hitler Németországa ugyanazokat a haditetteket hajtja végre, amelyeket a francia nacionalisták is megkiséreltek volna, ha Blum és Reynaud helyén ők kormányozzák Franciaországot. Miért tehát a hamis büszkeség és ódivatu önérzet, miért a konok elzárkózás a Harmadik Birodalommal való együttmükődés elől?...

Laval cikkeivel szenvedélyes és éles polémiát kezdett a jobboldali francia irányzat legtenkitélyesebb és legmarkánsabb egyénisége, Maurras, az Acton Franciase hasábjain. Maurras szerint a franciák egyedül Franciaországra gondolnak, s szemeiket nem kápráztatják a határokon tul felvillanó fények. Lavalék ,,törpelelkű minoritását” ostorozva a francia hagyományok mellett száll sikra.

Az igazi francia életcélja – irja -, Franciaország, ez muló életünk értelme és sohasem fodjuk hagyni a franciák érzelmi és gondolatvilágát elhomáylositani másodrangu kérdések szakadatlan ismétlésével.