Szabadka, julius 27.

Bárdossy László minszterelnök a kormányzó elé lépett és a következőket mondotta:
- Főméltóságu Kormányzó Úr! Magyar Testvéreink! Hódolattal köszöntöm Főméltóságodat és Főméltóságu Hitvesét a felszabaditott magyar Délvidék földjén. Magyar ez a föld. Nemzedékek vére, nemzedékek munkája, a kard és eke acéljának erejével szentelte soha meg nem másitható valóságként magyarrá. Huszonhét évi rabság keservei után az első magyar ünnep ezen a földön az uj kenyér ünnepe, amelyen örvendező lélekkel vesz részt a felszabadult országrész minden lakója, a honfoglaló és állmépitő magyarok utódai s mellettük és velük az ide később bevándorolt hű németek, bunyevácok és sokácok, akiket százados békés együttélés köt össze.

Nehéz időben üljük meg ezt az ünnepet. Európa messze harcterein, a távoli tengereken a halál arat s mi az élet aratására, a kenyeret és életet adó búza aratási ünnepére gyültünk össze. Amig messze északon a nemzet szemefénye, a dicsőséges magyar honvédség vér- és élet latbavetésével harcol hazánk biztonságáért és egy uj, igazságos európai rendért, amelyet ármány és felforgatás nem fenyeget többé, mi itt meghatott lélekkel álljuk körül a felszabaditott Délvidék földjén az istenáldotta kenyeret.

Ez a kenyér szent bizonyitéka annak, hogy Délvidék népe méltóan állta meg azt a próbát, melyet neki a Gondviselés kijelölt. Azt tanusitja, hogy a Délvidék népe huszonkét és minden elnyomásának és kegyetlenségének ellenére is szántott és vettet s  rendületlenül hitt abban, hogy egyszer aratni is fog. Délvidék népének ezért a hűségéért, ezért a renditehetelen hitéért itt, a Főméltóságou Kormányzó Úr magas jelenlétében (Szűnni nem akaró éljenzés és ütemes Horty!- kiáltás.) tolmácsolom az egész nemzet el nem muló hálás megbecsülséét. Ugyanez a hálás és büszke megbecsülés illeti meg a nagyszerű magyar honvédséget, (Megujuló éljenzés.) amely itta Délvidéken érvényt szerzett a meggyalázott magyar igazságnak.

Kell-e meggyőzőbb bizonyiték a nemzet épitő akaratáról, mint az, hogy háboruk viharában, a Gondviselésbe vetett hittel, még jobban megfeszitett erővel, mint eddig, végezzük továb munkánkat?

A magyar hivatás
Magyar Testvéreim! Ezer esztendeje mint harcos lovasnép jöttünk ide, de ez az áldott föld magához ölelt bennünket és a harcos vitéz unoka dolgos földművelő lett. Ezt példázza ezen a cimerpajzson itt előttünk az acélmarokkal összefogott három buzaszál. Katona és földmüvelő – ez a magyar hivatás.

A föld népe vagyunk. Jogunkért, igazunkért bátran helytállók. De békések és jóakaratuak, he nem bánt bennünket senki. A történelem során szeretettel fogadtuk magunk közé mindekit, aki jószivvel közeledett hozzánk. Nem kivántuk tőle mást, csak azt, hogy becsülje meg ezt a hazát, szeresse népét a kövesse hűséggel az ország törvényeit. Az elmult husz év keserű tapasztalatai meggyőzhették idegenajku testvéreinket, hogy számunkra is egy egészséges, erős Magyarország adja meg a boldugolás legbiztosabb feltételeit.

Egy erős Magyarország Európának ebben a részében a békének, a rendnek, a becsületes munkának legigazibb őre és legnagyobb biztositéke. A magyarság történelemi hivatása, hogy a maga legszentebb nemzeti érdekeinek érvényesitése mellett munkával- s ha szükséges volt rá, -  fegyverrel szolgálja Európát. Ezt tette mindig, ezt teszi ma is. Kardot mindig csak azért fogott, hogy ennek a földnek a békéjét, az életet teremtő munka lehetőségét biztositsa.

Egyetemes felelőség
- Korunk társadalmi berendezésében minden hivatási ágnak egyenlő a fontossága. Ma mindenkinek éreznie kell azt, hogy mindnyájan feleőles vagyunk egymásért és mindnyájan felelősek vagyunk a magyar kenyérért.

- Ebben a komoly időben abból áll az ünneplésünk, hogy erős elhatározással vállaljuk kötelességeink teljesitését. Becsüljünk meg minden munkát és minden embert, aki feladatát egész emberként becsülettel végzi. Kövessünk el minden tőlünk telhetőt, hogy minél nagyobb, minél izesebb kenyér jusson minden család asztalára, hogy ne legyen nélkülöző ember ebben az országban, hogy minél több boldog gyermekszáj egyék az erőt adó és lelket adó magyar kenyérből és őrködjünk gondosan afelett, hogy ne akadjanak árulói és mérgezői a nemzet munkájának.

-A bajok, szenvedések, nélkülőzések viharában, amely odakünn a nagyvilágban, a annyi népre rázudul, legyen mindnyájunkban fegyelem, belátás és türelem. S ha nekünk is le kell mondanunk sok mindenről, gondoljunk azokra a megpróbáltatásokra, amelyektől bennünket megvédett a Gondviselés.