A Tamás-galériában egy eddig teljesen ismeretlen szobrászművész mutatkozott be, Borsos Miklós, aki elképzelései megvalósításából teljesen kikapcsolja az agyagban való mintázást, ezt a kényelmes eszközt, mely annyi kisiklásra csábítja a művészeket. Fába, gránitba, bazaltba, márványba farag, vagy rézlapból kalapálja ki domborműveit.

Mindig azok között a határok között, melyeket a választott anyag előír. Már ez is különleges vonzóerőt kölcsönöz alkotásainak. De ezen az anyagszerűségen túl is vannak igen értékes művészi tulajdonságai. Tisztára szobrászati elgondolásait nem csekély kifejező erővel adja elő, egyszerűen, őszintén és néha még a kis méretekben is monumentálisan. Nem csekély érdeklődéssel nézünk működése elé.