Sőtér István könyve

Két nép kultúrájának viszonyát átvilágítani, felfedni kapcsolatok eredetét, kölcsönös hatást, vonzást, taszítást, kibogozni összekúszált szálakat: a legizgatóbb munkák egyike. Egy régi és nagyerősségű kultúra hatása egy eladdig barbár nép éppen most induló, ifjú szellemi életére, eszmék és formák átáramlásával és szűrődésével, emberek és eszközök néhol láthatatlan és kitudhatatlan hártyáin, - izgató érdekesség! És hálás is.

Sőtér István könyve Szent Istvántól kezdve egészen Martinovicsig és Bessenyeiig tárgyalja a francia szellem magyarországi hatásait. Micsoda arzenálját találjuk itt nagyszerű emberi tehetségeknek és akaratoknak, bűnöknek és tiszta hiteknek s meghatón szép emberi történeteknek, fényes királyi házasságoknak, középkori diákdáridóknak a Kalapácshoz címzett fogadóban, legendáknak és mitoszoknak, különös magisztereknek és álmodóknak!

V. László király tragikusan szép párizsi leánykérése, 140 aranytálban szervirozott fogással a szent Julián apátságban tartott ünnepi lakomán, s másnap az ifjú vőlegény-király halálhírével: mindjárt gyászfátyol a menyasszonyi fátyol fölé. És Ronsard, meg Jean Lemaire de Belges gyönyörű legendája a magyar és francia nép egységes eredetéről. S a bolondos gróf, Fekete János, ki jófajta magyar borok kíséretében küldi el francia versezeteit a nagy Voltairenak.

S a születő humanizmus hajnali fényében tarkálló Párizs, a "tudományok virágoskertje", mely világokat belengő illatával vonzza a magyar ifjakat. És a janzenista Rákóczi Ferenc! S végül a nagy forradalom, földalatti tanácskozások a Contrat Social jegyében, Martinovics, ez a groteszk módon szörnyű ember, aztán a Vérmező. S az egészből csak a bécsi udvar készítette gúnyos karikatura maradt: az összeesküvés száznyelvű sárkánya, melyet a kép bal felső sarkában feltűnő osztrák címeres pajzs és kard legyőz. S a Bacsányi verse...

Sokáig folytathatnám: ez mind életrekel Sőtér kitűnő könyvében. A kissé geometrikus rendszerezés olyan hatást kelt, mint a versaillesi kertek: egyrészt valami természetellenes érezhető benne, másrészt azonban talán még jobban érzékelhető az emberi televény kuszasága, azzal, hogy szabályosra nyesve tűnik elénk. Kivételes felkészültségről és kiváló írástudásról tanuskodik Sőtér könyve. Kár, hogy az adatok néhol szinte megemészthetetlenül felgyülnek, összetorlódnak, mint a folyón a jég: hogy nem bírja vinni tovább az áradat, a téma feszültsége.

A könyv az Officina képeskönyvek sorozatban jelent meg, a megszokott szép kivitelben, kitűnően összeválogatott képanyaggal.

Somlyó György