Nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész gazdasági élet szempontjából fontos új munkaprogramon dolgozik az Öntözésügyi Hivatal.
A közelmultban jelent meg a hivatal beszámolója, időközben azonban az új tervek egész sora bontakozott ki. Erről beszéltünk Kállay Miklós ny. miniszterrel, az Öntözésügyi Hivatal elnökével.

– A magyar gazdasági élet egyik legjelentősebb tényezője, az ipar mindig első helyen szerepelt az Öntözésügyi Hivatal beruházási programjában. A jövőben is az a törekvésünk, hogy a különböző ipari ágazatok az Öntözésügyi Hivatal útján megfelelő megrendeléshez jussanak. Most folynak az előkészítő munkálatok, amelyek alapján rövid időn belül sor kerülhet a magyar ipart közelről érintő nagyobb beruházások megindítására.

Az előkészítő munkálatoktól függ, hogy milyen összeg állhat majd e célra rendelkezésre, nem kétséges azonban, hogy komoly arányú megrendelésekről lesz szó. Egyelőre földmunkálatok folynak és így nincs szükségünk nagyobb arányú gépi bevásárlásra. Ahogy azonban a most folyó munkálatok és tervek elkészülnek, a magyar ipar számíthat ezekre a kiemelkedő arányú beruházásokra.

Kállay Miklós az Öntözésügyi Hivatal munkaprogramjának egyéb részleteiről ezeket mondta:
– Alaposan tanulmányozzuk a kérdést, hogy a központi víztárolót hol építsük meg. Ezt nem tudjuk egykönnyen eldönteni, miután a megoldásban döntő szerepe van Magyarország területi gyarapodásának. Kárpátalja visszatérése után ezt a területet jelöltük ki a központi víztároló számára. Erdéllyel való gyarapodásunk óta azonban az erdélyi megoldási lehetőséget tanulmányozzuk. Egyelőre nincs döntés arra vonatkozóan, hogy a központi víztároló Erdélyben vagy pedig esetleg mégis másutt épül-e meg, valószínű azonban, hogy Erdély valamelyik legalkalmasabb pontján kerül sor az új központi víztároló felépítésére.

A végleges döntés előreláthatóan rövid időn belül megtörténik.
Ezzel kapcsolatosan ki kell jelentenem, hogy a víztárolóval kapcsolatos előkészítő munkálatok programszerűen folynak és szó sincs arról, hogy az Öntözésügyi Hivatallal ellentétes vélemények kerültek volna felszínre. Ami az én hatáskörömbe tartozik, azt más tényezők nem is kivánják érinteni, és ilyen irányú beavatkozást a tervek zavartalan lebonyolítása érdekében nem is engedhetnék meg.

– Az Alföldön – folytatta Kállay Miklós – az öntözési kultúra terjesztése ugyancsak programszerűen halad előre, de be kell vallanom, hogy sok nehézséget kell legyűrnünk. Elsősorban a vadvizek és a mostoha időjárás következményei nehezítik meg a munkálatokat. Valósággal közelharcot kell vívni az akadályokkal. Ennek ellenére az eredménnyel meg lehetünk elégedve, mert a gazdák olyan nagy számban veszik igénybe az Öntözésügyi Hivatalt, hogy a jelentkezőket alig tudjuk kielégíteni. Ennek következménye, hogy csak azokat a gazdákat szolgálhatjuk ki, akik minden szempontból a legmegfelelőbbnek bizonyulnak.

Természetes, hogy ez a válogatás néha bizonyos bonyodalmakra vezet, a jelenlegi körülmények között azonban kénytelenek vagyunk a legjobbakat kiválogatni és ezeknek a kiszolgálására szorítkozni. A megoldás, illetve a gazdatársadalom széles rétegének a kielégítése csak úgy oldható meg, ha új mérnökgárdát nevelünk, olyan megfelelő szakértőket, akik a munkálatok lebonyolítására az eddiginél szélesebb keretekben alkalmasak. Ebben a kérdésben most folytattam tárgyalásokat az illetékes tényezőkkel és remélem, hogy rövid időn belül már a gyakorlati intézkedésekre is sor kerülhet.