Budapest

Az idei budapesti ősznek rendkívül finom, művészi szenzációja volt: a magyar barokk kiállítás. Indítéka talán az volt, hogy az idén volt kétszáz esztendeje annak, hogy a nagy magyar királynő. Mária Terézia trónra lépett.

Ennél a külső indítéknál is fontosabb volt azonban. hogy ez a magyar barokk kiállítás egész sor ismeretlen vagy alig ismert műtárgyat fedezett fel a nagyközönség számára: egyházi kincstárakban, múzeumok raktáraiban, szerzetesrendek emlékgyüjteményeiben álmodozó művészeti és művelődéstörténeti kincseket, aminőkért bármely nagy európai kultúra is megirigyelhetne bennünket.

A kiállított műkincsek között volt egy hárfa, a Nemzeti Múzeum tulajdonából, amely a hozzáfűződő történelmi emlékeknél fogva is, de meg mint műtárgy is méltó feltűnést keltett. Ezt a hárfát ugyanis Mária Terézia tragikus sorsú leánya, Marie Antoinette francia királyné kapta 170 évvel ezelőtt, amikor 15 éves korában az akkori francia trónörököshöz férjhez ment.

Külön érdekessége pedig a hárfának, hogy a rajta lévő festmények a híres francia rokokó-festőnek, Francois Bouchernek egyik legutolsó műve, amelyet a 67 esztendős, gáláns-piktor valósággal remekbe készített, mintha életének ebbe az utolsó alkotásába akarta volna minden tudását, egész fantáziáját beleönteni.

Tudjuk, hogy Marie Antoinette-nek minő szomorú sorsa lett aztán. Tizenegy évi házasság után végre fia született s ettől fogva pokol lett az élete, mert sógora, aki elesett a trónörökléstől, kígyót-békát kiabált a szerencsétlen asszonyra s ezzel a gyűlölet parazsát szórta az „osztrák asszony” fejére a francia tömegek előtt.

Mária Terézia leánya vérpadon, 38 éves korára hófehérre őszült fejjel végezte be életét, de egyik hívének sikerült ezt a hárfát az összeomlásból kimentenie. Ki tudja, mennyi könnyét sírta el e mellett az arany-hárfa mellett a szerencsétlen asszony?!