Február legelején Kassák Lajos cikket írt "Írói hivatás és politikai szerep" címen a Magyar Nemzet-ben. A Népszava egyik fiatal és új munkatársa Kassák fejtegetéseit és célzásait többhelyütt félreértve, s félremagyarázva, igen kemény, itt-ott gúnyoros cikkben válaszol. "Kassák tehetsége vitán felül áll..."-szerű "dícséretek" röpködnek a Népszava hasábjain, s befejezésében csupán osztályárulással vádolja az írót. Kassák néhány nap mulva, kissé oktató hangon (mit is tehetne mást?) védekezik a félremagyarázások és gyanusítások ellen.

A Népszava egyidejüleg közli munkatársainak viszontválaszát is. Eddig kettejük ügye ez, aki olvasta, ítélhet. Maga a vita tárgya nem új, s rövidesen hozzászólni nem is lehetne. De a védekezést és a viszontválaszt követi "A szerkesztő megjegyzése" címén néhány sor, s ebben a Népszava hitet tesz munkatársa mellett és - enyhén szólva - összeszidja Kassákot. Ezen csodálkozom, s bátran írhatom, hogy irodalmunk nevében csodálkozom.

Kassák Lajos a szocialista magyar munkásság legjelentősebb írója és a magyar munkásság lapjának szerkesztősége mintegy kiseprűzi őt a Népszavából. S ebből a szempontból nézve a történteket, az sem lényeges, hogy indokolt-e, vagy indokolatlan az ellene indított hajsza; hogy eltért-e a Népszava által helyesnek vélt politikai vonaltól, vagy sem; osztályáruló-e valóban, vagy sem.

Az írói mű, Kassák életműve iránti tiszteletlenségen csodálkozom, s csodálkozunk, mert az életmű értéke nem is olyan rejtélyes módon, gyakran és bizonyos fokig független az író személyétől, sőt független az író vélt árulásaitól is. Ha a szerkesztőség tisztelettel adózott volna válaszában Kassák életművének, ugyanakkor kellő formában igazat ad új munkatársának, - ezek a sorok nem születnek meg.

Mert hogyha egy mű jó volt és irodalom volt tegnap, s a magyar munkásság büszkén vallotta magáénak, akkor jó ma is, bárhogy dobálódzik a Népszava munkatársa és szerkesztősége a voltakkal és az író multjával. És ha a mai Kassák és műve nem kell esetleg a Népszavának, akkor mondja meg, de feltétlenül tisztelje a tegnapi művet, mert a műalkotás sohasem volt csupán, hanem mindig van is. S még valamit.

Kassák joggal említi neheztelőn, hogy épp a Népszava szerkesztőségi asztala mellől éri támadás. Erre a fiatal munkatárs: "...nyomatékosan figyelmeztetem Kassák Lajost, hogy a Népszava szerkesztőségi asztaláról beszélt méltatlanul gúnyolódó hangon - bizonyára kellő megfontolás nélkül." Ezen is csodálkozom, - nyugodtan írhatom újra: csodálkozunk. Hiszen a Népszava egyik szerkesztőségi asztalánál harminc éve a "Mesteremberek" költőjének kellene ülnie már.