Az iparosok öregségi biztosítása és a cselédközvetítés reformja

A kötött gazdálkodás sok új feladatot rótt a székesfőváros vezetőségére.
Az aktuális kérdésekről dr. Felkay Ferenc kormányfőtanácsos, az ipari és kereskedelmi ügyosztály tanácsnoka a következőket mondta:

– A tüzifaellátás ügyében a kormány felhatalmazása alapján a polgármester út úgy rendelkezett, hogy a nagykereskedők a beérkező mennyiségek 60 százalékát bocsássák a kiskereskedők rendelkezésére, a szegényebb fogyasztórétegek ellátásának biztosítására. Mivel a tüzifanagykereskedők a százalékos korlátozás miatt nem láthatták el egyes nagyfogyasztóikat, az arányszám megváltoztatását kérik. Szó van arról, hogy bizonyos enyhítés történik. Eddig is megadtuk az engedélyt, amikor közintézmények, kórházak, stb. ellátását kellett biztosítani.

– A petróleumellátás teljesen kielégítő. A magánháztartások jelenleg 2 és fél liter petróleumot kapnak havonként világítási célra. Február elsejétől felemeljük ezt a mennyiséget havi 3 literre. Az emelést az eddigi takarékos gazdálkodás tette lehetővé.

A kisiparosság helyzetével kapcsolatban ezeket mondotta Felkay tanácsnok:
– Az Ipartestületek Országos Központja munkaprogramjába iktatta az elaggott iparosok öregségi biztosítását. A másféléves adatgyüjtés során megállapították, hogy mintegy 9000 kisiparosról kellene gondoskodni, ha a biztosítás a 65 éves életkortól kezdődnék. Ez esetben kb. minden 20 iparosnak el kellene tartania egy öreg, megrokkant iparost. Óvatosan kell ugyan kezelni egy ilyen újabb terhet jelentő szociális akciót. Viszont kétségtelen, hogy a kisiparosság anyagi helyzete a legsivárabb, se betegségi, baleseti, se öregségi biztosításuk nincs, a jövedelmükből sem tudnak öreg korukra félretenni.

– A kérdésnek nemcsak az iparosok szempontjából van jelentősége. Ha az öregségi biztosítást kötelező formában bevezetnék – mert másképpen, mint kötelezően nem is lehet megvalósítani – szivesebben menne a fiatalság ipari pályára. Ma a szerény, de biztos nyugdíj inkább a hivatal felé vonzza a fiatalokat, mint az ipari pályákra.

A cselédközvetítés reformjáról is nyilatkozott Felkay tanácsnok.
– Budapesten körülbelül 100-120 cselédközvetítő és hasonló közvetítő ipart gyakorló egyén működik. A zsidótörvény értelmében zsidó a cselédközvetítő ipart 1940 december 31. után nem folytathatja. A zsidó iparűzőket értesítettük is iparuk megszűnéséről, ahol szükségesnek mutatkozott, bekértük az adatokat. Kétségtelen, hogy a közvetítés munkáját el kell látni a jövőbe is. Évekkel ezelőtt a nemzetközi, a munkaügyi kongresszus úgy határozott, hogy a munkaközvetítést állami kezelésbe kell venni. Az államnak döntenie kell, hajlandó-e átvenni az egész munkaközvetítést. Ha igen, nincs értelme, hogy magánszemélyeknek iparengedélyt adjunk. Ha nem, a kimaradó embereket pótolni kell. Felmerült az elgondolás, hogy a hatóság intézze a munkaközvetítést, így alaposabb ellenőrzést lehetne megvalósítani és egészségügyi, szociális, közbiztonsági szempontból jobban lehetne intézni a cselédközvetítést is.