Ezt tantételt valamikor évezredekkel ezelőtt még a görög bölcsek állították fel, persze anélkül, hogy állításuk természettudományi bizonyságát tudták volna adni, hiszen ehhez hiányzott a legfontosabb kutatóeszköz, a mikroszkóp. S mégis, hogy mennyire találó volt ez a sejtelmük, azt csak a legmodernebb vizsgálatok igazolják, amelyek szerint valóban az egysejtűek tömegei - tehát a földi élőlények ősei a csöndes mocsarak part menti lápjaiban tenyésznek.

A mult században ezeket a lápvizeket persze még csak vegyi vizsgálatnak vetették alá s nem törődtek azzal, hogy az ősmoszatok és ősalgák épúgy élőlények, mint akár az ember, s hogy tehát ugyanúgy, ahogy az ember életviszonyait nem elegendő a górcső alatt tanulmányoznunk, hanem magát az élő szervezetet kell vizsgálat tárgyává tennünk, ugyanúgy ezeket az őslényeket is a maguk élő valóságában kell élettanilag megfigyelnünk.

Ma már a legtöbb kultúrállamban állandó biológiai vizsgálatnak vetik alá a lápokat, valamint a folyóvizeknek part menti üledékét, mert ezekből a kutatásokból igen fontos közegészségügyi, sőt közgazdasági következtetéseket lehet levonni. Igen fontos például megtudnunk, hogy valamely nagyváros határa fölött és alatt mennyi és milyen élőszervezet van a folyóvízben, mert hiszen a városok vízellátását, valamint járványhelyzetét innen lehet pontosan megállapítani.

De a haltenyésztés szempontjából is amely ma a közgazdaság egyik igen fontos tényezőjévé vált - hiszen tömegélelmezési cikké lett a hal, - tudnunk kell, minő táplálóanyagokat tartalmaz a hal számára valamely víz.