Budapest, december 14.
Megtörtént tehát, aminek logikusan történnie kellett: Magyarország hadiállapotba került az Egyesült Államokkal is. Magyarország és a magyar mindig hüséges volt barátaihoz és mindig állotta adott szavát. Ezt bebizonyitotta már akkor, a közelmultban, amikor állást foglalt az Olaszországgal szemben tervezett blokád ellen, bebizonyitotta, amikor elsőnek csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez és az antikomintern paktumhoz. Mikor pedig kötelességünkhöz híven figyverrel védtük magunkat a keleti veszedelem ellen a Német Birodalom és Olaszország oldalán, tettük ezt egyrész a saját, jól felfogott érdekünkben, európai hivatásunkhoz híven, másrészt haszon és területi igény nélkül.

Természetesen tehát, hogy amikor mi kötelességünket teljesítettük, amikor szavunkat álltuk, csak visszatetszést kelthetett, hogy ezért nekünk Anglia hadat üzen. Nekünk ez a harc épp olyan kötelességünk volt, mint ahogyan kötelességet teljesithettünk bejelentvén önként és habozás nélkül teljes szolidaritásunkat a tengelyhatalmakkal, amikor december 11-én az Egyesült Államok sorozatos támadásai következtében Németország és Olaszország hadiállapotba kerültek a tengerentúllal.

Férfias elszántsággal vállaltuk megtett lépésünk következményeit. Vállaltuk abban a tudatban is, hogy barátaink segitették a minket fojtogató trianoni béklyók széttörését és abban az erős hitben, hogy ez a szövetség lesz egyedül alkalmas megalkotni a jobb és igazságosabb uj európai világrendet, amelyben Magyarországnak is méltó helyet kell elfoglalni.

Egyébként éppen az Egyesült Államok csodálkozhatnak azon legkevésbé, hogy mi álltuk a szavunkat, mert hiszen éppen Amerikában láttuk először a szolidaritás gondolatának minden következményt levonó alkalmazását, hiszen alig lépett hadba az Északamerikai Unió Japánnal, csaknem minden közép- és délamerikai állam sietett kijelenteni, hogy ő is hadiállapotban levőnek tekinti magát a japánokkal.

A mi férfias helytállásunk a történelem itélőszéke előtt minden körülmények között igazolva lesz.