Győrffy-Bengyel Sándor közellátási miniszter felhatalmazást kapott, hogy szabályozza és ellenőrizze a polgári lakosság lábbeli szükségletének előállítására fordítható kikészített bőrök és egyéb anyagok forgalmát, elosztását, felhasználását, továbbá a lábbelik forgalmát. A szükséges nyersanyag felhasználását az új lábbeli-központ állapítja meg. Ez osztja szét az anyagot a gyárak között, ellenőrzi azok felhasználását a termelőtől a fogyasztóig éspedig olymódon, hogy valóban az arra jogosult kereskedőkön át jusson el a fogyasztóhoz.

A lábbeli-központ, amelyet Győrffy-Bengyel miniszter ezzel a feladattal bízott meg, most kezdi meg működését.
A központ a közellátási miniszter irányítása és felügyelete alatt dolgozik. Feladatkörébe tartozik az anyagról való gondoskodás, az elosztás irányítása, a gazdaságos felhasználás ellenőrzése. Meghatározza a központ azt is, hogy az iparos milyen minőségű és mennyiségű lábbelit állíthat elő a kiutalt anyagból. Szemmel kíséri a központ a lábbeli pótanyagokat is. A nem bőrből készült talpak forgalombahozataláról, – előzetes vizsgálat után –, csak a közellátási miniszterhez történt engedélyezési felterjesztés alapján lehet szó.

A cipőközpont az egyes vidékek különleges szempontjainak figyelembevételével állapítja meg a szükségleteket.
A különböző cipőakciókat is a központ fogja lebonyolítani. Vitéz Csatáry József ny. m. kir. vezérőrnagyot nevezték ki a központ elnökévé, ügyvezetője dr. Imre Mihály kereskedelmi hivatali előadó lett.

A központ intézőbizottságának tagjai a következők: dr. vitéz Révy Viktor min. titkár, Csiba Lajos min. műsz. tanácsos, Náray Béla, a Technológia főmérnöke, Zudor János bőrgyári igazgató, Balogh Antal bőrgyáros, Szentmiklóssy Tibor cipőgyári igazgató, Tóth János cipőgyáros, Zamper Lajos cipészmester, Hajdinyák Géza cipőkereskedő, Szabó Mihály bőrnagykereskedő, Vicenty László cégvezető, Rédly Gyula, az OMGE főtitkára, Dede András cipőgyári szakmunkás, dr. Halács Ágoston, a Mezőgazdasági Kamara igazgatója.