Hubay Sándor miniszteri tanácsos, a m. kir. Kereskedelmi Hivatal alelnöke igen érdekes beállításban nyilatkozott Magyarországnak Délkeleteurópával kapcsolatos külkereskedelmi tevékenységéről. A Südost Echo augusztus 15-i számában megjelent cikkében Hubay Sándor alelnök többi között ezeket írja:

Mióta a Földközi tengeren is be kellett szüntetni a kereskedelmi hajózást, a délkeleteurópai államok külkereskedelmi gondjai erősen megnövekedtek. A növekvő szállítási nehézségek logikus következménye volt, hogy ezek az államok egymás között intenzívebb kereskedelmi forgalmat igyekeztek kiépíteni. Soha nem látott kereskedelempolitikai tevékenység színhelye lett Európának ez a része az utóbbi években. Eleinte úgy látszott, mintha a délkeleteurópai államok gazdasági kapcsolatai csak átmeneti jellegűek lennének. Mikor azonban a balkáni hadjárat befejezésével a Südostraum-ban is helyreállt a rend és a nyugalom, elhatározták az érdekelt államok, hogy gazdasági összeköttetésüket új alalpokon építik ki és az adott lehetőségek között minden eszközzel kimélyítik külkereskedelmüket.

Magyarország a délkeleteurópai államoknak mindig jelentős kereskedelmi partnere volt.
A háború okozta nyersanyagellátási nehézségek, amelyek Magyarországon is éreztették hatásukat, arra késztették a gazdaságpolitika irányítóit, hogy a körülményes és rendkívüli költségekkel járó távoli nyersanyagbeszerzési lehetőségektől eltekintve mindinkább a közeli, közvetlen szállítási útvonalakkal rendelkező államok felé irányítsák figyelmüket. Magyarország helyzete ebből a szempontból kedvezően alakult, miután ipara a megfelelő nyersanyagok szállítása ellenében mindenkor ki tudta egyenlíteni iparcikkeivel a behozatal ellenértékét.

Érdekes, hogy a háború első évében alig mentek át valami változáson a 30-as években kötött kereskedelmi egyezmények.
Amikor azonban a második évben főleg Olaszország hadbalépése után egyre nőttek a nyersanyagszállítási nehézségek, szinte ugyanolyan mértékben fokozódott a délkeleteurópai államok érdeklődése a magyar exportcikkek iránt. A második háborús év végén pótegyezményekkel helyettesítették a régi szerződéseket. A pótegyezmények feladata az volt, hogy a kölcsönös kereskedelmi forgalom számára szélesebbkörű lehetőségeket biztosítsanak. Amikor pedig a tavaszi hadjárat után a délkeleteurópai államok piacain végleg megszünt az idegen zavaró befolyás, amely az érdekelt államok egészséges gazdasági fejlődését, kapcsolataik kiépítését igyekezett megakadályozni – életfontosságú feladatuknak tekintették a Délkelet-Európa újjáépítésében résztvevő államok, hogy külkereskedelmi tevékenységüket az európai újjárendezés szellemében alakítsák ki.

Ennek a felismerésnek a jegyében kötött Magyarország kereskedelmi szerződést a nyár elején Törökországgal, az újjáalakult Horvátországgal és Bulgáriával.
Magyarországnak olajosmagvakra volt szüksége, textiliparunknak pedig nagyobb mennyiségű török pamutra. Uj cikkek bukkantak fel az import-oldalon: szezám-mag, lenmag, olajpogácsa, pamut, gyapjú. A hadihelyzet alakulása következtében öszezsugorodtak az angol és amerikai beszerzési lehetőségek és így került előtérbe Magyarország, mint Törökország természetes beszerzési piaca. Legfőképpen nehéziparunk és vegyiparunk állt Törökország érdeklődésének a középpontjában. A hajótér növekvő igénybevétele hajóparkunk növelésére készetetett bennünket. A nyersanyagnehézségekkel küzdő Magyarországot nehéz feladat elé állította a török részről folyton fokozódó kereslet. Nehéziparunk csak úgy tudta teljesíteni a nagyarányu szállításokat, hogy több nyersanyagot bocsátottak a rendelkezésre, mint amennyire a feldolgozáshoz szüksége volt. A nyersanyagkérdés vezetett a török-magyar áruforgalom alapos megreformálásához. A megindult tárgyalás középpontjában a magyar vasipar állt, míg a mi részünkről megfelelő vasérc és fémszállításokra tartottunk igényt. A hatalmas tárgyalási anyag és az időközben felmerült problémák rendkívül megnehezítették a tanácskozást. Végre május 3-án létrejött az új áru- és fizetési egyezmény, amely egy esztendőre szól.

Magyar részről az előirányzott összforgalom 60%-át vasipari kivitelünk számára tartották fenn.
A nehézipari áruk mellett fokozottan jut kifejezésre vegyiiparunknak az országnagyobbodásal megnövekedett exportkapacitása. A török import fontosabb cikkeit két árulistában foglalták össze. Az első lista a magyar szempontból fontos nyersanyagokat,a második déligyümölcsöt, dohányt foglal magában. A magyar kivitel 70%-a a nyersanyagimport fedezésére szolgál, a fennmaradó 30% automatikusan fedezi a déligyümölcsimportot. Kölcsönösen 20-20 millió török font, vagyis kereken 60-60 millió pengő áruforgalommal számol a szerződés. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tekintélyesen megnövekedett a kölcsönös forgalmunk, hanem lehetőséget nyújt arra is, hogy Magyarország külkereskedelmében Német- és Olaszország után Törökország foglalja el a harmadik helyet. Az úgynevezett „Birlik”-rendszer (az exportőrök szindikátusszerű egyesülése) a magyar import egységes szabályozására vezetett. A fontos nyersanyagok behozatala érdekében a magyar állam magára vállalja mindazokat a kockázatokat, amelyeket az importőrök a mai rendkívüli viszonyok között nem tudnak vállalni. Amikor az új egyezmény kibővíti és új alapra helyezi a két ország áruforgalmát, ugyanakkor hivatott arra is, hogy erősítse a baráti kapcsolatokat, amelyek Magyarországnak Törökországhoz való viszonyát a régi fegyvertársi és baráti kapcsolat jegyében jellemezték.

Hubay Sándor alelnök azután a Horvátországgal kötött áruforgalmi egyezményről számol be.
Minden jel arra vall, hogy Horvátország és Magyarország között egészséges gazdasági összeköttetés épül ki. A magyar-horvát összeköttetés szempontjából nagy jelentősége van annak a körülménynek, hogy Magyarországnak a tengerhez vezető útja Horvátországon megy keresztül. Remélhető, hogy Horvátország átveszi a szerepet, amelyet eddig Jugoszlávia töltött be a tranzit tekintetében. A mi importunkban állandóan nő a fokozódó vasércbányászat jelentősége.

Végül a Bulgáriával kötött szerződésről számol be Hubay Sándor alelnök.
Bulgária szempontjából nagyon fontos importcikk a vasúti felszerelés. Gyógyászati iparunk számára igen nagy jelentőségű fogyasztópiac Bulgária, mezőgazdasági gépeink, rádióink, villamossági készülékeink, vegyi gyártmányaink közkedveltek és versenyképesek a bolgár piacon. Az új pótegyezmény alapján a bolgár dohány ellenében vasúti kocsikat, motorkocsikat és különösen újabban dunai hajókat szállítunk. 300-300 millió lévára bővítettük kölcsönösen az áruforgalmi keretet ez év júniusában. A szerződés nyomatékosan kifejezésre juttatja, hogy Magyarország csak úgy teljesítheti az ipari szállításokat, ha megkapja Bulgáriától a feldolgozásra szükséges nyersanyagokat.

Azzal végzi érdekes cikkét, hogy Magyarország megismerteti a délkeleteurópai államokkal néhány jólbevált agrárintézményét és a tőlük kapott nyersanyagokból ellátja őket olyan fontos közszükségleti cikkekkel, amelyek emelik ezeknek a népeknek az életszínvonalát. Magyarország, mint becsületes közvetítő áll a nyugatot és délkeletet összekötő hatalmas víziút mentén az elhatározással, hogy minden erejével előmozdítja az új Európában a barátságon alapuló gazdasági együttműködést.