Amióta Magyarországon kihirdették a statáriumot, majdnem naponként olvashatunk híreket főbenjáró bűncselekményekről. A legujabb rablógyilkosságról ujságunk mai számában talál az olvasó rövid tudósítást. A nagyközönség megdöbbenéssel állapítja meg, hogy a főbenjáró bűncselekmények száma éppen akkor mutat emelkedő tendenciát, amikor az alvilág minden egyes tagja nagyon jól tudja, hogy a rögtönítélő bíróság csak halálos ítéletet hozhat és kegyelemre való felterjesztés is csupán különleges méltánylást érdemlő esetekben remélhető, lehetne mondani, hogy alig remélhető olyankor, amikor a bűncselekmény emberélet és vagyon ellen egyidejűleg irányult.

És mégis szaporodnak a bűncselekmények. Ebből a tényből azonban logikus következtetést levonni, vagy éppen azt mondani, hogy a statárium idején mindig szaporodnak a bűncselekmények, egyáltalában nem lehet és nem is szabad.

A legkiválóbb jogtudósok, akik a jogbölcselettel annak büntetőjogi vonatkozásában igen behatolóan foglalkoztak, egyértelműen azt állapítják meg és azt tanítják, hogy a bűnözési statisztika emelkedő, vagy eső grafikonja semmi összefüggésben nincs a bíráskodás rendszerével vagy annak szigorával.

A bűnügyi krónikák megemlékeznek nyugodt, békés állapotokról, amikor a főbenjáró bűncselekmények terén szélcsend állott be, de megemlékeznek olyan, valóban egyébként boldog időkről, szép békenapokról, kedvező gazdasági konjunkturákról is, amikor a főbenjáró bűncselekmények száma egyszerre felszökött. Viszont ugyanez a krónika beszámol arról is, hogy statárium idején az elkövetett bűncselekmények száma esésszerűen emelkedett.

Azt mondják a legkiválóbb jogbölcselők, hogy a bűnözési statisztika grafikonját egyedül a véletlen mozgatja, egyedül attól függ a bűncselekmények számának növekedése, vagy csökkenése, hogy elkövetésük időpontjában mennyire növekedett azoknak az embereknek száma, akik a Lombroso-elmélet szerint hivatásos bűnözők.

Hosszú évszázadra nyúlik vissza a jogfilozófusoknak ez a kutatása és a laikus közönség nagyon jól teszi, ha megnyugszik az ő véleményükben. Nem lehet és nem is szabad következtetni arra, hogy a törvény szigora vagy enyhesége egyenes vagy fordított arányban áll az elkövetett bűncselekmények számával.

Majdnem kétségtelen, hogy ez a szám, illetve ennek hullámzása mindig attól függ, hogy hány gazembert hord pillanatnyilag ez az áldott anyaföld a hátán.