Ki hitte volna, hogy a félelmetes olasz birkózókat ilyen megsemmisítő fölénnyel fogjuk elintézni. 6:1! Hát ez bizony szép győzelem, tartozunk azonban az igazságnak azzal, hogy nem fejezi ki híven az erőviszonyokat, mert ha jobbak is voltunk az olaszoknál és az ilyen arányú győzelmet is megérdemeltük, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ha a szembenálló két birkózó között a legkisebb fölény is jelentkezik, máris 1:0 az eredmény.

A magyar birkózók kitűnően dolgoztak, minden elismerést megérdemelnek, és ha 7:0 lett volna az eredmény, az se lett volna igazságtalan, de… az olaszok se voltak sokkal gyöngébbek. Különösen Bertoli munkája jelentett meglepetést, az Európa-bajnok Tóth ellen, de bizony Magni is olyan jól dolgozott Gaál ellen, hogy az olasz győzelme se lett volna igazságtalan.

Viszont annál igazságtalanabbul pontozták le Finyákot a leghíresebb olasz ellenében. Úgy látszik Gallegetinak túl nagy volt a hírneve ahhoz, hogy le merjék pontozni, pedig Finyák oly remekül dolgozott, hogy talán az egész est legjobb teljesítményét nyújtotta és sorozatosan hozta veszélyes helyzetbe nagy ellenfelét.

Sóvári nagy fölényben volt magyar származású Resofszkyval szemben, de folyton menekülő partnerétől még csak egy rendes fogást sem tudott kierőszakolni. Ugyanez áll Bóbisra is, akinek a túl nehéz Donati jelentett majdnem feltörhetetlen diót, de a pontozásos győzelmet épp úgy megérdemelte, mint Kovács az olaszok kapitányával, Silvestrivel szemben.

Jó volt a sport, zsúfolt a nézőtér és reméljük, hogy a szép eredmény nyomán újabb virágzásnak indul a magyar birkózósport.