Berlin, április 6.
A német birodalmi kormány a Jugoszláviáról kiadott nyilatkozatához emlékiratot is csatolt. Az emlékirat rámutat arra, hogy már a szarajevói merényletet is szerb  tiszti csoport készitette elő, s erről a szerb kormánynak tudomása volt. Emlékeztet arra, hogy  Jugoszlávia önként csatlakozott a kisantathoz, hogy a maga részéről is hozzájáruljon az 1919-ben megrabolt és megalázott országok fékentartásához.

Még a nemzeti szocialista Németbirodalom fellendülése után is folytatták a jugoszlávok az uj nagyszerb országban évszázadok óta letelepedett németek elnyomását és üldözését. Részletes adatokat sorol fel az emlékirat a németellenes jugoszláv atrociátoskról.

Hitler közvetitése a magyar-szerb ellentétek kiegyelitésére
Hitler mindazonáltal megkisérelte, hogy uj a lapra helyezze Németországnak Jugoszláviához fűződő kapcsolatait. Németország lett a jugoszláv termékek legjobb piaca s Németország mindent megtett  arra, hogy hidat verjen régi ellenségeskedések és ellentétek fölött. Sztojadanovics jugoszláv külügyminiszter 1938 januárjában a Führer meghivására Berlinbe érkezett és megismerve a Führer gondolatait, kijelentette, hogy Jugoszlávia soha és semmilyen körülmények között sem csatlakozik németellenes szerződéshez vagy bármilyen németellenes kombinációhoz.

Amikor Ausztria és a Birodalom egyesülése következtében Németország és Jugoszlávia közvetlen szomszéd lette, mértékadó német részéről kijelentették a jugoszláv kormánynak, hogy a német politika nem terjedt tul Ausztrián és a jugoszláv határok érintehetetlenek maradnak. A német-jugoszláv határ biztonságáról tette e megnyugtató kijelentés után Jugoszlávia legfőbb gondja már csak azoknak a határainak a nyilt kérdése maradt, amelyek azoktól az országoktól – és elsősorban Magyarországtól – választották el, amelyeknek a rovására 1919-ben megnagyobodott. A Führer már Sztojadinovics berlini látogatása alkalmával késznek nyilatkozott magára vállalni a közvetitési a magyar-szerb ellentétek kiegyenlitésére. Magyarország és Jugoszlávia között német hatásra valóban megkezdődött lassanként a feszültség levezetése és az végül 1940 decemberében baráti szerződés megkötéséhez vezetett.

A német-jugoszláv megegyezési törekvések idejében Jugoszláviának Olaszországhoz és Bulgáriához fűződő kapcsolatai is lényegesen megjavultak. Ezzel egyidőben Délkelet-Európában jelentős sikert ért el a Németország és Olaszország törekvéseinek megfelelő megbékélés.

Vádak Jugoszlávia ellen
1939 elején Sztojadinovics megbukott, s mint a német kormánynyilatkozat is rámutat, ettől kezdve fokozatosabb ismét erős politikai befolyáshoz jutottak a jugoszláv bel- és külpolitikában a nyugat felé tájékozodó ó-szerb katonai körök.

Az emlékirat részletese ismerteti a titkos francia-angol-jugoszláv katonai együttmüködés fejleményeit. Rámutat, hogy Jugoszláv átengedett minden olyan hadiszállitmányt, amelyet a szövetségesek Lengyelországban küldtek, viszont feltartóztatták, késleltették, sőt tévesen olyan kikötőbe irányitották a Németországnak szánt szállitmányokat, ahol ezeket a szövetségesek felhasználhatták.

Ezután az emlékirat behatóan foglalkozik a Jugoszláviának a hármas paktumhoz történt csatlakozásával, s azokkal az előnyökkel, amelyek ebből a szerződésből Jugoszláviára áramlottak volna.

A német emlékirat ezután rámutat, hogy már a bécs aláirás előtt a jugoszláv kormány hallgatott a brit sugalmazásokra és Sztojadinovics volt miniszterelnököt a német-jugoszláv megegyezési politika képviselőjét kiutasitották Görögországba és kiszolgáltatták az angoloknak. Most már teljes hatását kifejthette a brit propaganda. Amery indiai brit államtitkár szerbnyelvű rádióbeszédben ellenállásra szolitotta fel Jugoszláviát. A belgrádi brit titkos szolgálat kézenfogva haladt ezzel az uszitással.

Igy következett el az a tény, hogy a bécsi tárgyalók visszatérése után közvetlenül egy csoport háborus uszitó katona alkotmányellenese puccsor hajtott végre. Az emlékirat részletesen ismerteti a belgrádi puccs lefolyását, megismétli a német jegyzéknek a jugoszláv király nemzetszocialistaellenes nyilatkozatára tett utalását, valamint ismerteti a belgrádi puccs angol kommentárját, s a hangoztatja, hogy az uj jugoszláv kormány első intézkedése az általános mozgósitás elrenedelése volt, ami világos jele a csoport támadó szellemének.

Tekintettel azokra a kilengésekre, amelyeknek a jugoszláv hatóságok nem akartak vagy nem tudtak véget vetni, a német kormány szükségesnek látta felhivni a birodalom polgárait Jugoszlávia területének elhagyására, hogy ne tegye ki őket további veszélyeknek.

Kézenfekvő, hogy ki a felelős ezért a következményeiben sulyos fejleményért – igy végződik a német kormány emlékirata