Az új hadviselésvalóra váltotta eddig csak a katonai irodalomban vitatott és bizonyos regényekben hatásosan felhasznált, úgynevezett totális légiháborút. Jó ideje folyt már a háború a levegőben, de egészen a háború első évének befejezéséig német részről megmaradt a tisztán katonai célok elleni harcnál és bombázásnál.

A repülők repülők ellen harcoltak a levegőben és a hajóhad ellen, majd átterjedt ez a harc a repülők földi alapállomásira is. Ezután következtek a repülő- és egyéb hadiiparok telepei s a harcoló csapatokhoz vezető összekötővonalak. Az egyre súlyosodó légi háborúban a nyomasztó német légifölény miatt éjjeli bombázóvállalkozásra kényszerült angol királyi légierő megkezdte a nagyobb birodalmi városok bombázisát azzal a céllal, hogy a lakosságra gyakorolt megfélemlítéssel kísérelje meg a légiháború hevességének felhagyását.

Az eredmény azonban fordítva sült el. A német légihaderő, fölényes erejének tudatában, párhetes várakozási idő elteltével átvette ugyanezt a harcmodort és az éjjel-nappal tartó, borzalmas erejű légi bombatámadásokkal és az Anglia fölött nappal lefolyó nagyarányú légiütközetekkel megindult minden eszközzel a kíméletlen légiháború. A robbanó- és gyujtóbombákon kívül más gyujtó-hatású vegyiszerek levetése, szórása is megkezdődött angol részről és még nem tudni, hová fog még ez a harc fejlődni.

A totális légiháború a legfélelmetesebb eszköz egy nagyerejű légi haderő részéről a háború mindenáron való győzelmes befejezése érdekében. A légihaderő különféle bombákkal könyörtelenül támad minden olyan célra, amely a háború megrövidítésének szempontjából számottesz. A lakosság tehát teljes egészében végigszenvedi a háború összes borzalmait.

A közüzemek, a víz-, gáz- és villanytelepek elpusztítása, a forgalom télies megbénítása és a raktárak és élelmiszertartalékok megsemmisítése, végül az állandó, olthatatlan tüzek annyira próbára teszik a nem katonai fegyelem alatt állók idegeit, hogy végülis összeomlik az otthoni arcvonal, pánik, forradalom kényszeríti a hadvezetőséget a kilátástalan és rettenetes megpróbáltatásokkal járó harc feladására.

A németekben is megvan a remény arra, hogy Angliát esetleg már a kíméletlen légiháború csapásain keresztül is a háború feladására kényszerítik, illetve annyira legyöngítik, hogy az ezt követő partraszállás nem fog számottevő ellenállásba ütközni.

Ennek az élethalálharcnak, amelyet az angol és a német légihaderő vív egymással, még 1923-ban, Hágában akartak szabályokat alkotni. Az egész légi hadviselést emberies határok közé akarták szorítani. Az ott alkotott nemzetközi szabályok, amelyeket a nagyhatalmak a mai napig sem fogadtak el kötelezőleg magukra nézve, megtiltottak olyan támadásokat, amelyek a lakosság ellen irányulnak azzal a célzattal, hogy lelkileg és testileg megsemmisítsék őket és vagyonokat pusztítsák. Védtelen, nem megerősített városok elleni légitámadásokat csak akkor enged meg a hágai egyezménytervezet, ha a földi vagy tengeri harcok közvetlen közelükben folynak le.

Katonai értékű célokat szabad a levegőből megtámadni. De tisztán katonai célokat értenek ezen, tehát a fegyver- és hadianyaggyárakat, a raktárakat stb. Ha ezek a gyárak vagy raktárak sűrűnlakott területen, sőt városnegyedekben vannak, akkor a bombatámadásokat lehetőleg kerülni kell. E célok bombázása alkalmával a magánjavakban okozott károkért a támadó állam kártérítéssel tartozik. Amint már említettük, ezt az egyezményt nem ismerték el kötelezőleg, de a háború első esztendejében a támadó németek csakugyan ebben a humánusabb szellemben vezették nagyszabású légihadműveleteiket és a franciák és angolok is ritkán sértették meg.

Most a helyzet egy csapásra megváltozott. Világvárosok elleni támadások folynak a levegőből, a gépek százai dobják legnagyobbsúlyú bombáikat olyan célokra is, amelyeknek elpusztulása az egész világ kára lesz. A keletkezett tűzvészek, a vízművek bombázása és megsemmisítése miatt, alig lesznek olthatók és a tűzvész, mint Varsó esetében is, városrészeket fog a föld színéről eltörölni.

E. T.