Páris, augusztus 18.

Szombaton került nyilvánosságra azoknak a dokumentumoknak és tanuvallomásoknak első része, amelyek alapján az államügyész: Riomban a vizsgálat megindítását kérte „Daladier, Reaynaud és bűntársaik” ellen az alkotmány megsértése és a haza életérdekeinek elhanyagolása cimén.

A vád iratai között kétségtelenül történelmi jelentőségű okmánynak számít Marcel Déat képviselő tanuvallomása, amely egyuttal először világítja meg ugy Franciaország, mint a külföld nyilvánossága előtt a francia törvényhozás utolsó másfél esztendejének rejtélyeit.

Marcel Déat vallomásából kiderül, hogy 1939. augusztusában a Kamarában csoport alakult, a „Comité de liaison”é, amelyhez a tizenöt képviselő csatlakozott, akik eddig a legkülönbözőbb pártokhoz tartoztak. A csoport programja egyetlen mondatban összefoglalható:
Minden erővel megakadályozni, hogy Franciaország háboruba sodródjék!

Ekkor jelent meg Déat hires cikke az „Oeuvres”-ben, amely akkor az egész világsajtót bejárta. A címe: ” Mourir pour Dantzig?” A csoport többi vezetőtagjai Bergery, Tixier- Vignancourt, Montigny és Scapini voltak. Ezek eljártak a kormánynál és a pártok vezetőinél, nyíltan hangot adva érzelmeiknek és kifejtvén azt az álláspontjukat, hogy „a felkészületlen, lelkileg meghasadt és szociális válságba hajszolt Franciaország idegzete nem bírja sokáig egy nehéz háboru testi és lelki megpróbáltatásait.”

Az 1939 szeptember 2-iki kamarai ülésen, amelynek napirendjén a hadihitelek megszavazása szerepelt, ez a csoport „Felhívás a józan észhez!” címmel röpiratot osztott ki a képviselők között, amelyet már harmincan írtak alá. Ebben a józan ész megcsufolásának azt az elhatározását, hogy keleteurópai államoknak biztosítékot adott megtámadásuk esetére és hogy egyedül Lengyelországra bízta a döntést a tekintetben, hogy megegyezéssel vagy fegyverrel intézze világkatasztrófával fenyegető vitáját Németországgal.

A francia parlamentet meg sem kérdezték erről a politikáról, a megindult ellenségeskedések ténye elé állították a törvényhozást!

Ez a csoport már a vichyi nemzetgyűlésen vádat emelt a Daladier kormány ellen azért az alkotmánysértésért, hogy Anglia hadüzenete után néhány órával Franciaország is hadat üzent Németországnak anélkül, hogy a kamarát ujra összehívta és megkérdezte volna. Nem felel meg a tényeknek az a kamarai határozat sem, amelyet a Havas- ügynökség utján az egész világsajtóban közzétettek, hogy a hadihiteleket a kamara egyhanguan szavazta meg. A csoport tizenöt tagja ugyanis a hitelek ellen szavazott. A kamara titkos ülésein egész késő tavaszig a csoport tagjai sorra felszólaltak és kárhoztatták a kormány háborus politikáját dacára annak, hogy Déat már akkor vád alatt állott, a képviselőket megfigyelték és levelezésüket ellenőrizték.

Déat és társai 1940 juniusában, Bordeauxban szembeszálltak azokkal a volt miniszterekkel és képviselőkkel, akik Pétain marsall fegyverszüneti kérését minden áron késleltetni akarták, de különösen azok, akik a háborut Afrikában folytatni kívánták. Rendkívül érdekes, hogy most ennek a száz tagra növekedett csoportnak soraiban találjuk Bouno-t is, a Daladier- kormány külügyminiszterét, aki még hónapokig a háboru kitörése után az első háborus kormány tagja maradt.