A moszkitó-flotta

A modern háború minden terén változást hozott. A zuhanóbombázók, az ejtőernyősök mellé felsorakoznak azok az újrendszerű tengeri törpecsatahajók, amelyek gyorsnaszádok néven jutottak a köztudatba. A gyorsnaszádok már túl vannak a tűzkeresztségen. A németek Norvégia megszállása idején megmutatták, milyen nagy teljesítőképességű egy ilyen törpe, de annál sebesebb hajó. A gyorsnaszádok sebessége fantasztikus eredményekhez vezetett. Egy olasz gyorsnaszád 48.46 tengeri mérföldet, vagyis 90 órakilométert ért el. Ugyanakkor egy francia gyorsnaszád kereken 100 kilométeres órasebességgel jutott célhoz.

A világháború után az olaszok voltak az elsők, akik az effajta hajókkal kísérleteztek. Az angolok figyelmét sem kerülték el ezek a kísérletek, de viszont Angliában nem nagy súlyt helyeztek rájuk. Anglia inkább hatalmas óceánjárók, torpedórombolók és cirkálók építésével igyekezett flottáját gyarapítani. Jellemző, hogy Angliának mindössze negyvenöt gyorsnaszádja volt a háború kezdetén. Feltűnést keltő hír ez, hiszen a napilapok egyre azt hangsúlyozták, hogy egyedül az angol tengeri haderőnek vannak gyorsnaszádai. Az angolok későn kezdték el gyorsnaszádok építését.

Memento audere semper

A gyorsnaszádok hazája minden kétséget Olaszország. Néhány hónappal ezelőtt érdekes cikket írt egy amerikai folyóirat riportere „Olaszország moszkitó-flottája” címen. Az amerikai riporter részletesen ismertette a „moszkitókat”. A megismerésre bőven nyílott alkalma, mert maga riporter is részt vett egy harci „kiránduláson”. Az utat az ,,M. A. S. 516”-on tette meg. Az „M. A. S.” 87 kilométeres sebességgel szelte a vizet. Két 45-ös torpedó-kilövője s néhány gyorstüzelő-ágyúja volt a gyorsnaszádnak, ami eléggé megterheli ezt a modern harci eszközt, de, mint a riporter maga az olasz flotta egyik legveszedelmesebb egysége egy ilyen gyorsnaszád.

Mit is jelent ez a rövidítés: M. A. S.  A válasz sokkal egyszerűbb, mintsem az ember gondolná. Az olaszok nagy költője, a fiumei hős D’Annunzio egyik jelmondatából származik. „Memento audere semper.” Vagyis: „Mindég gondolj valamilyen kockázatra.” D’Annunzio ezzel önkéntelenül is megadta a programot az olasz flotta vezetőinek. Az olaszok természetesen minden időben meg tettek mindent, hogy egy esetleges nagy tengeri csatában dicsőséggel vehessék ki a részüket és mint kiderült, sikerrel. Az olasz tengerészetnek nem kevesebb, mint hetvenöt ilyen „moszkító-egysége” van.

Angol vélemény

A „moszkitó-flotta” már az abesszíniai háború során is szerepelt. Akkor vettek róla az angolok elsőízben tudomást. Az általános vélemény az volt, hogy ezek az apró harci hajók nem sok vizet zavarnak a jövő háborújában. Közben nem is olyan sok idő telt el és Anglia megüzente Németországnak és Olaszországnak a háborút. Angliának azóta természetesen már több ízben volt alkalma, hogy a „moszkitók” teljesítőképességéről alkotott véleményét felülvizsgálja. Maguk az angolok is a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak már azóta is a „moszkitók”-ról.

„Nehéz egy ilyen huszonhárom méter hosszú, keskeny hajót megtorpedózni” - jelentette ki az angolok egyik nagytekintélyű szakértője, - „tekintve azt, hogy ezek a törpenaszádok igen sebesen eltűnnek és ismét felbukkannak a ködösítő felhők mögött. Repülőgépről sem könnyű dolog, sőt teljesen lehetetlen a gyorsnaszádok megtámadása.” Az angolok tehát jól sejtették, hogy ezek a játékszerhez hasonló „hajócskák” még sok gondot okoznak majd a modern háború vezetőinek.

Az olaszok és a németek által diktált módszer helyesnek bizonyult. Nem egy eset bizonyítja ezt. Miután a német tömlőcsónakok is sokkal ellentállóbbak, mint a legjobbban páncélozott utászbárkák, ma már senki sem kételkedik abban, hogy Olaszország és Németország új fegyverneme, a „moszkitó-flotta”, a gyorsnaszádok ne állnák meg a helyüket.

Fóthy Ernő