Egy bernáthegyi kutya percekig megakasztotta az újpesti „derbit”

Újpesti Stadion – 5000 néző. – Játékvezető: Rubint.
Alig 5000 főnyi közönség és igen csendes nézőtér előtt kezdődött az egykor izzó Újpest-Hungária csaták jogutódjaként számító Újpest-WMFC mérkőzés. „Derbi hangulatnak” se híre, se hamva, s maga a játék is – az első negyedóra eltelte után – hozzászürkült a környezethez.

Az első percekben mindkét oldalon néhány remek egyéni akciót láttunk. Különösen Zsengellér tűnik ki ördöngös testcseleivel s remekül hátrahúzott lövéseivel. A tizedik percben ő szerzi meg az Újpest vezető gólját: Berzi hosszú passzára kifelé fut, s a 16-os sarkáról futtából ballábbal csodás lapos gólt lő az ellenkező sarokba. Szabó meg sem tudott mozdulni a váratlan lövésre. 1:0-ra vezet az Újpest.

A gólra csepeli ellentámadások következnek, s a már tizenharmadik percben megszületik az egyenlítés, Szabadkai átverekszi magát az újpesti védelem, közben a szélre kerül, begurítja a labdát a helyére húzódó Rökkhöz, aki befelé cselez és 14 méterről remek félmagas lövéssel kiegyenlít. 1:1.

Ezután ellaposodik a játék. A labda hosszú tízpercekig a mezőny közepén vándorol ide-oda, de igazi gólhelyzet, vérbeli csatárakció, nagyvonalú egyéni teljesítmény nem látható. Legfeljebb Szücs és Szabadkai „párbaja” kelt némi feltűnést.

Végre a 31. percben Ádám befelé cselez, Korányi a labda mellé rúg és az ott termő Zsengellér a kifutó Szabó mellett a kapu közepébe gurítja az Újpest vezető gólját. 2:1.A félidő végéig már nem történik semmi.

A második félidőben a csepeli csapat lényegesen többet támad. Pintér és Tihanyi II. helycseréje láthatólag erősen lendületbe hozza az egyesület. Az ötödik percben mégis Újpest ér el újabb gólt: Ádám sarokrúgását a felugró Berzi élesen lefelé, a jobb sarokba fejeli és a labda a vetődő Szabó kezeiről a felső hálóba pattan. 3:1.

A gól után a csepeliek hevesen támadnak, s a 11-ik percben eredményt is érnek el. Tihanyi szökik a balszélen, már átjut a lilák védelmi vonalain. Ádám, látván a veszélyt, hátraszalad, de balszerencséjére Tihanyi beadása kezét éri! A bíró 11-est ítél, amelyet Harangozó védhetetlenül behelyez. 3:2.

Ezután ismét hosszú és unalmas mezőnyjáték következik. A félidő közepe felé a játék eldurvul. Kíméletlen beugrósok, lábra menések, lökdösések tarkítják a játékot, amely ekkor mindennek nevezhető, csak futballnak nem.

A már-már unalmassá váló csapkodást a 35-ik percben végre mulatságos epizód élénkíti fel: valahonnan óriási szentbernáthegyi kutya szabadult be a pályára és azonnal buzgón a labdát kezdte kergetni.

A közönség óriási derültségére, négyen is cibálják, rángatják, huzigálják és taszigálják kifelé a hívatlan vendégeket, de a derék állat semmiképpen sem akarja elhagyni a pályát, sőt fogja magát és lefekszik a 16-os vonalra. Négy perc múlva sikerül csak a „civil” hatósági segédlettel eltávolítani a küzdőtérről.

Ez volt a mérkőzés utolsó, érdekes jelenete… Utána némi kis meddő csepeli ostromtól eltekintve, már semmi sem történik.