Kolozsvár, október 20.
Az erdélyi értekezlet befejezése után közel háromszázteritékes közvacsora volt a Redoutban. Nagyterem falait a céhek többszázéves zászlai, valamint Kolozsvár város címerei diszitették. A közvacsorán nemcsak az erdélyi értekezlet résztvevői voltak jelen, hanem a város társadalmának minden rétege is képviseltette magát. Ennek adott beszédében kifejezést dr. Vékás Lajos városi közigatgatási előadó, aki a város egész társadalmának nevében köszöntötte fel gróf Teleki Pál miniszterelnököt.

Gróf Teleki Pál miniszterelnök pohárköszöntőjében adott válaszában rámutatott arra, hogy a nemzetnek még sok nehézséget kell leküzdenie.

- Elég nehéz feladatok előtt állunk máig - mondotta többek között - nemzeti, gazdasági, szociális és mindenféle más vonatkozásban. A reánk váró munkát nehezebbé teszi a mai európai helyzet és az a körülmény, hogy ebben a nehéz helyzetben is a legszegényebbek vagyunk, mert hiszen az anyaország is csak viszonylagosan, hajszállal gazdagabb.

Ebben a nehéz helyzetben kell átküzdenünk magunkat a világnak azon a nagy társadalmi átalakulásán, amelyet most élünk. De éppen ez a munka az, amely a nehézségeket elfeledtetni az emberrel.

Az elmult 22 esztendő csak egy része volt annak az állandó küzdelemnek, amelyet a nemzet talán az Árpádok kihalása, de mindenesetre a török hódoltság óta vív és amelynek egészen bizonyosan nem a legkönnyebb része van mögöttünk és nem a legkönnyebb része vár még ránk.

Szinte elcsépelt szólam nálunk: tartsunk össze. Mindig mondtuk, de sohasem tettük, pedig ha valaha, ugy a mai időkben nagyobb szükség volna rá. Aki ezt nem teszi, az nem látja azokat az óriási nehézségeket, amelyek előttünk állanak.

Mindaz, amiről most két napon át tanácskoztunk, szintén csak egy része annak, amivel foglalkoznunk kell, amellyel azonban nem vagyunk tul a nehézségek nagyobbik részén. Sietnünk kell a magunk megerősödésével, erősebben kell összefogunk, keményebben kell dolgoznunk.

Mindaz, amit most két napon át végeztünk és egymástól hallottunk, úgyérzem, biztató jelenség - nekünk mindenesetre az volt -,  mert sok értékes gondolat hangzott el e megbeszélésések során és gazdag anyaggal térünk vissza hivatali asztalunkhoz. De ezt is vártuk. És szeretném, ha az egész országban mindenki átérezné azt a kötelességet, amelyet e két napon a tanácskozások során mi átéreztünk, mert valóban tárgyilagosan, logikusan és magunkat a tárgyhoz kötve tanácskoztunk, szót nemszaporitottunk. Ugy érzem, valóban jó és hasznos munkát végeztünk.

Most, ha továbbra is ilyen szinben dolgozunk és dolgozik mindenki, meg lehetünk majd elégedve önmagunk igyekezetével. Ilyen komolyan átérzett, becsületes munkával dolgozzunk tovább. A most végzett munka szép előjátéka volt annak az ünnepi hangulatnak, amellyel néhány nap mulva veszünk részt régi egyetemünk megnyitásán. Ezt az ünnepséget talán nem is tisztelhettük volna meg jobban, mint azzal, hogy mi, akik régen kijöttünk ennek az egyetemnek padjaiból, olyan igyekezettel végeztük most a munkát, amilyen igyekezetet elvárunk attól az ifjuságtól, amelynek néhány nap mulva tantermet nyitunk és amely hivatott lesz folytatni azt a komoly munkát, amelyből mi lassan kikopunk.

Emeljük tehát poharunkat egyértelmüleg azokra a fiukra, akik majd utánunk jönnek, akik majd a haza jövőjének reménységei. Arra a munkára, amelynek alapelveit igyekeztünk most egymást támogatva lerakni és amelyet mindannyian igyekezni fogunk ki-ki a maga helyén tettre is váltani.

A miniszterelnök szavait hosszantartó lelkes éljenzéssel fogadták.