Ha a főváros külső kerületeit járjuk, mindenfelé épülőfélben lévő, vagy már befejezés alatt álló bérpalotákat, villákat, családi házakat látunk.
A külső jelek azt mutatják, hogy az építő szakmának az idén jó aratása volt. Ha az építésügyi hivatal számadatait nézzük, azokból is azt látjuk, hogy a mult esztendővel szemben valóban emelkedett Budapesten az építkezések száma.

Ezek után azt a következtetést vonhatnának le, hogy nyilván az építőiparban foglalkoztatott több tízezer ipari munkás számára is jobb volt ez az év az elmultaknál.

Azonban vidéken, különösen az Alföld nagyobb mezővárosaiban nagyon sok építőmunkás él s ott megközelítőleg sem volt olyan föllendülés. Azután a pesti építkezések nagy hányadát is a sokkal kevesebb munkást foglalkoztató belső építkezések tették: a pesti „expresszo-láz”, azután a nehezebben kiadható nagylakások kislakásokká való átalakítása.

Az építőipar idényszakma.
A munkásoknak, épúgy mint a földmunkásoknak, a tavasz és a nyár 4-5 hónapja alatt kellene megkeresni az „újig” tartó, egész évre való kenyeret. Az építőmunkások nagy többsége még megfelelő munkaviszonyok mellett se tud többet dolgozni egy esztendőben 20-30 hétnél a szakmában. Most, október közepén is, már csak körülbelül 40 %-uk dolgozik, de ez a szám a novembertől áprilisig terjedő időszakban szinte soha sem szokott nagyobb lenni 10 %-nál.

A munkabérek, a bérmegállapító bizottság munkálkodása következtében is, az utóbbi időkben jelentékenyen emelkedtek, de az átlagos 30-50 pengős hetikeresetből meg lehet élni, de félretenni aligha. A kormány mostani béremelő rendelkezése már az építőmunkásoknak csak egy kisebb hányadára vonatkozik, hiszen a szezonnak nagyjából vége van.

Erdélyben az elmult két évtized alatt erős és kitűnő építőmunkásság nevelődött ki a magyarságból, amely különösen az utolsó években nagyon sokat nélkülözött a románok magyarellenes munkáspolitikája következtében. Legelső feladat az ott élő nagytömegű építőmunkást a közmunkák sürgős megindításával munkához juttatni, mert különben onnan is nagy áramlás indul majd meg az anyaország felé, ami még nehezítené az itteni építőmunkások sorsát.

Építőmunkásságunk nehéz helyzetben néz a munkaszünet közel félesztendeje elé.
Átfogó és intézményes akciókkal kellene gondoskodni ennek a nagy munkásrétegnek a sorsáról.

A munkások, akikkel beszéltünk, szinte egyöntetűen azt mondták:
– Közmunkákat azokra a hónapokra, amikor a magánépítkezések szünetelnek!