A németek legutóbbi norvégiai hadjárata, amelynek során egész hadseregeket, a megfelelő tüzérségi és gépkocsis felszereléssel, utánpótlással és munícióval együtt szállítottak át a tenger fölött légi úton a skandináv félszigetre, egyszeriben aktuálissá tette a nagy szállítóteljesítményű repülőgépeket.

A szakemberek előtt persze nem volt titok, hogy az oroszok már régóta foglalkoznak ilyen nagyűrtartalmú gépek építésével. Hiszen Igor Sikorszky óriásgépe, ez a 28 méteres fesztávolú és 20 méter hosszúságú duplafedelű gép már 1914-ben is világszenzációt keltett s egész sor világrekordot ért el. Sikorszky utóbb Amerikába ment át, ahol ő tervezte meg az óriási pánamerikai és csendesóceáni „clipperek”-et, amelyek sokezer kilométert repülnek közbenső leszállás nélkül az Egyesült Államok távolszigeti támaszpontjaihoz.

A nagyteljesítményű, sok utas szállítására berendezett óriásrepülőgép Oroszországnak valósággal feltételévé lett a modern időkben. Meg kell gondolnunk, hogy Oroszország a világ legnagyobb szárazföldi állama; a földgömb egy hetedrészét foglalja el s 22 millió négyzetkilométernyi területen húzódik végig. Ezenfelül Oroszország mind tudatosabban és szervesebben kapcsolja be gazdasági érverésébe a sarkvidéki területeket is, ahová sem vasut, sem hajó rendszeresen nem közlekedhetik hosszú hónapokon keresztül.

Márpedig Oroszországnak eminens stratégiai érdeke is, hogy a Leningrádtól Vludivosztokig húzódó óriási távolságot szükség esetén a leggyorsabb csapatszállításokkal győzhesse le, mint ahogy hovatovább a sarkvidéki, szénben nyilván igen gazdag területek katonai védelme is megkívánja az esetleges gyors csapatszállítások kivihetőségét.

Ezek voltak az előzményei annak az 1932-i ünnepségnek, amelyet Maxim Gorkij orosz regényíró írói működésének negyvenedik évfordulója alkalmából rendeztek s amelyen egy orosz író azt az ötletet vetette fel, hogy Gorkij nevét örökítsék meg egy óriási méretű propaganda-repülőgép megépíttetésével. Ez a gép nyomdával, hangszóróval lenne felszerelve, hogy amerre orosz föld fölött csak elhalad, mindenütt hirdesse a betű és a hangos szó erejével az orosz irodalom s az orosz szellemiség diadalát. Nyilvános gyűjtést kezdtek, amely rövid időn belül nyolc millió rubelt eredményezett.

Ilyen hatalmas összeg birtokában aztán Tupolev tanár, a. moszkvai Központi Légügyi Intézet vezetője nekiállhatott, hogy megtervezze a „Maxim Gorkij”-t, a világnak akkor leghatalmasabb személy szállító repülőgépét. A gép elkészült s kitűnően beváltotta a hozzáfűzött várakozásokat. Akkoriban – 1934-re készült el ez a gépmonstrum, - 6400 lóerőt tudott a gép nyolc mótorja kifejteni.

Idővel ugyan baleset érte az első „Maxim Gorkij”-t, de maga az elv teljességgel bevált, úgyhogy most már maga az orosz had vezetőség vette a kezébe ezeknek a nagy, csapatszállításra is alkalmas utasgépeknek a további kifejlesztését. Miután a mótorok teljesítőképessége időközben emelkedett, sikerült azok számát nyolcról hatra leszállítani s azóta egész sor „Maxim Gorkij”-gép áll az orosz birodalomban szolgálatban: részben polgári utasforgalmat bonyolítanak le, részben azonban állandó készenlétben vannak a hadsereg szükségletei számára.

Hiszen Vorosilov tábornagy csak nemrégiben jelentette ki, hogy az orosz légierőnek csupán 30 százaléka harci- és vadászrepülő, ellenben 70 százalékát nehéz bombázó- és szállítógépek teszik ki, s hogy az orosz légiflotta állománya az utóbbi öt év alatt több mint duplájára emelkedett.

A „Maxim Gorkij”-típusó utas- és csapatszállítógépek teste egészen fémből készült és 60 meter a szárnyainak fesztávolsága. Egy-egy ilyen gépbe nagyobb számú katona fér be teljes hadi felszereléssel, ezenfelül fegyverek tömegeit, muníciót, gépfegyvereket, könnyebb ágyúkat, gépkocsikat s főként nagyszámú ejtőernyős katonát tud egyszerre szállítani.

Képeink a polgári utasszállításra berendezett „Maxim Gorkij” típusú óriásrepülógépet mutatják be, kényelmes berendezésével, amely a világ legkapitalistább államának sem válnék szégyenére a maga sokféleségével, minden szükségletre tekintő előrelátásával.