Hogy Kolumbuss születési helye körül ilyen áldatlan zavar uralkodik, abban persze elsősorban maga Kolumbusz a ludas, akinek, úgy látszik, megvolt rá minden oka, hogy igazi származását eltitkolja. Ha ugyanis csakugyan génuai volt, akkor az ottani adatok szerint szegény takácsmester volt az apja, sőt gyerekkorában maga Kolumbusz is ezzel a mesterséggel foglalkozott.

S ami a dölyfös spanyol udvar szemében még ennél is nagyobb bűn volt. Kolumbusz nem származott nemesi vérből. Már pedig éppen Kolumbusz históriájából is tudjuk, hogy ez milyen fontos dolog volt akkoriban. Amikor ugyanis már javában küldözgette haza Kolumbusz az Ujvilágból az aranyat, otthoni rosszakarói azt a gyanut ültették el a király lelkébe, hogy Kolumbusz sokkal több aranyat talált, de ott valahol az Ujvilágban eldugdossa.

Erre a király vizsgálóbizottságot küld utána s ennek elnöke, amikor az Ujvilágban kiköt, nem Kolumbuszhoz fordul felvilágosításért, hanem lázadó ellenfeléhez, a kalandor Roldanhoz, csak azért, mert ez nemesi származású ember s így az ő szavának nagyobb hitelt lehet adni, mint Kolumbuszénak. S az eredmény aztán csakugyan az, hogy Kolumbuszt ki sem hallgatja, hanem láncra vereti és úgy küldi vissza Spanyolországba.

Igy hát elgondolható, mennyire titkolta Kolumbusz a maga egyszerű származását s mennyire iparkodott azt mindenféle legendák aranyporába behengergetni. Hiszen ha nem így tesz, akkor sohasem kerülhetett volna sor arra a nagy tisztességre, amely az akkori világban sokkalta nagyobb szenzáció volt, mint akár magának az Ujvilágnak a felfedezése, az tudniillik, hogy amikor Kolumbusz az első útjáról visszatért, odaülhetett a spanyol felségek oldalára, a trónszék mellé és - ülve mondhatta el, hogyan fedezte fel Amerikát.

Illetve, dehogy mondta ő el azt, hogy ő fedezte fal az Ujvilágot. Hiszen ő mind végig abban a meggyőződésben élt, hogy ahová ő eljutott, az nem új földrész, hanem déli Ázsia, közelebbről India s ezért is hívják mindmáig az amerikai őslakókat „indiánusok”-nak s a középamerikai szigetvilágot „Nyugat-Indiának”. Kolumbusz annyira ebben a meggyőződésben élt, hogy ott künn az Ujvilágban egy szép napon összehívatta az embereit, s aláíratott velük egy okmányt, amelyben eskü alatt vallják, hogy a földdarab, ahol vannak, nem sziget, hanem szárazföld.

Aki mást mondana, azt nemcsak tízezer maravédi bírság sujtja, hanem még a nyelvét is kivágják. Ha pedig nem felnőtt, hanem csak hajósinas, akinek annyi pénze, akkor száz korbácsütéssel büntetik. S ahol Kolumbusz ezt a szigorú nyilatkozatot aláíratta, az - Haiti szigete volt, amelyről Kolumbusz szentül azt hitte, hogy az vagy a mesés Zipangu (Japán), vagy a még mesésebb Katái (Kína), vagy a legmesésebb Ofir, Salamon király bibliai kincses birodalma.

Ő legalább is ilyesmit jelentett Izabella királynénak, amikor második útjáról visszatérve, valóságos aranyözönt borított a királyi pár lábai elé s ettől fogva rendszeres hajójáratok szállították az Újvilágból Madridba a sáraranyat. Néhány kutató fel is tette a kérdést, vajjon mennyibe is került hát a spanyol uralkodópárnak Amerika felfedezése. Tudjuk, hogy Kolumbusz minő nehézségek és hosszú esztendőkig tartó könyörgés után jutott végre hozzá, hogy első „hajóhadát” elindíthassa.

Azt kérte a felségektől, hogy adjanak vele egy hadosztálynyi erős, uj hajót, s ennek a hadosztálynak majd ő legyen az admirálisa. Hát az admirálisi címet, mivelhogy az nem került pénzbe, meg is kapta Kolumbusz, sőt - a medve bőrére - az elfoglalandó területek alkirályává is eleve kinevezte a király, de hajókból mindössze három ócska, kiöregedett karavellát adott vele. Ezenkívül kifizette neki előre az egyévi fizetését, kezéhez adta a három hajó személyzetének egy évi salláriumát s azzal Isten nevében útjára engedte.

Mai pénzre próbálták ezt az egész összeget átszámítani. Van olyan tudós, aki összesen 70.000 frankra teszi ezt az összeget, de még a legoptimistább is mindössze 1,100.000 papírfrankra becsüli azt a pénzt, amelyen a spanyol király megszerezte az egész Ujvilágot. Mindenesetre potom összeg egy egész földrészért. Kolumbusz különben már csak azért sem fedezte fel „Amerikát”, mert amikor ő ottjárt - pedig két ízben is járt az amerikai szárazföldön: egyszer az Orinoko vidékén, egyszer pedig Panama táján - akkor még nem Amerikának hívták.

Ma persze már minden iskolásgyerek tudja, hogy Amerika ezt a nevet Kolumbusz nagy kortársától, Amerigo Verpuccitól nyerte. De ez a név először német térképen. Waldseemüller német térképmetszőnek 1507-i világtérképén fordult elő, vagyis éppen egy esztendővel Kolumbusz halála után. Erről a térképről ment át a köztudatba az Ujvilág” „Amerika”-neve, míg szegény Kolumbuszról ugyancsak alaposan megfelejtkezett a hálátlan világ.

(folyt. köv.)