Országutakon fejvesztetten menekülő vagy visszaözönlő néptömeg. Tízezrek félőrült tömege. Félelemtől, nélkülözésektől elvadult emberek, fáradságtól elcsigázott, kimerülten vánszorgó férfiak, nők, gyermekek. Targoncákon tolják hirtelenében összekapkodott holmijaikat, amelyeket meneküléskor kimentettek házukból. Hátukon, vállukon, kezükben cipelik szegényes batyuikat. Férfiak szitkozódnak, nők jajgatnak, gyerekek sírnak. Az emberek közé keveredett állatok bőgnek. Mindenki kiéhezett és halálosan törődött. Dideregnek az őszi szélben. Ruhájuk cafatokban lóg rajtuk. Tagjaik elgémberedtek, arcukat feldúlta a fájdalom és kétségbeesés.

Ez a tömeg hullámzott a háborútvesztett Franciaország országútjain, amikor a német megszállás után az elmenekült lakosság újra fedél alá igyekezett. A francia közigazgatás tehetetlen volt az iszonyatos állapotban levő tömeg irányítása terén. Ekkor megjelent a Harmadik Birodalom hatalmas segítő szervezete, a Nationalsozialistische Volkswohlfahrt, amelyet egész Németországban és most már a megszállt államokban is csak a három betűs rövidítéssel N. S. V. (Eneszfau) néven emlegetnek és áldanak...

Hatalmas teherautókon érkeztek és közismert kitűnő szervezőkészségükkel kezükbe vették a francia menekültek csapatainak megsegítését, a hazaáramlás irányítását. Ételt osztottak ki az éhezőknek, meleg tejet itattak a gyermekekkel, felöltöztették a didergőket, kezelés alá vették a betegeket, kocsikra rakták a batyukat, a nőket és a gyermekeket.

Attól a perctől kezdve, hogy az N. S. V. csapatai megjelentek, megszűntek a kétségbeejtő jelenetek a francia országutakon. A menekülők útja biztosítva volt, a rend helyreállt, nem volt többé éhes száj és könnyező szem a tömegben. A betegek kórházba kerültek, a gyermekek gondozás és felügyelet alá jutottak, az elcsigázott emberek nyugodtan megpihenhettek. Mint jótékony angyalok, úgy jelentek meg az N. S. V. segítőcsapatai Franciaországban.

De nemcsak Franciaországban végezték el ezt a nagyszerű szociális munkát, hanem Hollandiában. Belgiumban, Lengyelországban is. Az N. S. V.-nak úgyszólván egész szervezete erre a feladatkörre állítódott át, azt a kötelességet tűzte maga elé, hogy az egykor ellenséges államok lakosságát megsegítse. És ezt a feladatát a legnagyobb lelkiismeretességgel, gonddal végezte el.

Mit csinált az N. S. V. azelőtt? Mert évek óta dolgozik ez a nagyszerű organizáció a Harmadik Birodalomban. Eredetileg csak önkéntes munkaerői voltak, de utóbb, a gigászi feladatok elvégzése szükségessé tette, hogy fizetett alkalmazottakat is felvegyenek. Most már több mint 25.000 fizetett és több mint 8000 önkéntes munkaerő dolgozik az N. S. V. kötelékében. Javarészt nők, akik közül mintegy 1600 olyan munkát végez, mint a mi zöldkeresztes nővéreink, 1600 csecsemő- és anyavédelemmel foglalkozik, 500 pedig ifjusági védőnő.

(folyt. köv.)