Tapasztalati tény, hogy a korai piacokon megjelenő és az újság ingerével ható első, alig érett gyümölcs kevesebb zamat- és tápanyagtartalma, kevésbbé megfelelő színe ellenére is, sokkal kelendőbb, mint ugyanaz a gyümölcs később, az idény végén.

Más gyümölcsöt, mint a trópusi banánt, vagy a mi vörösszilvánkat egyenesen éretlen vagy félérett állapotban kell leszedni, mert az éretlen jobb raktározhatósága miatt csak így szállítható távolabbra. Mint oly sokszor, úgy most is a gyakorlati élet tapasztalata hívta fel az elméleti téren dolgozók figyelmét egy fontos kérdésre, hogy vajjon lehetne-e valamilyen módon a gyümölcs érlelését befolyásolni: az éretlenül leszedettet utóérésnek alávetni.

A dolog részben sikerült is, állítólag Amerikában jelentős eredményeket értek már el, amit bizonyít az ebben a tárgyban bejegyzett rengeteg szabadalom. Nálunk, ahol a gyümölcstermelés elsőrangú fontosságú, nem lehet teljesen érdektelen ez a tárgykör, s úgy hiszem nem hiábavaló, összefoglalva az eddigi külföldi eredményeket, a magyar szempontok szemelőtt tartásával végzett kísérletek alapján, ha azok negatív eredményt hoznak is, rövid tájékoztatót nyujtunk a kérdés mostani állásáról.

A gyümölcsérlelésnek legegyszerűbb és még ma is használatos módja a környező hőmérséklet emelése. Ezt alkalmazzák a melegházakban, ahol magát az egész termőnövényt hozzák kedvező körülmények közé, de ez az elv érvényesül az egyszerűbb esetekben is, pl. az éretlenül leszedett gyümölcs vagy zöldségnek a napsugár melegével való fonnyasztva érlelésekor, amit leginkább a korai piacokon megjelenő dinnye, paradicsom vagy szilva esetében tapasztalhatunk.

A hőmérséklet célszerű és tudatosan végrehajtott emelése gyorsítja a természetes érést és a vele kapcsolatos egyéb folyamatokat, a zamat, a szín, a cukortartalom és a tartósság változásait. Ugyanilyen hatást azonban kémiai szerekkel is el tudunk érni telítetlen szénhidrogénekkel, mint amilyen az etilén, propilén, butilén, acetilén, azzal a különbséggel, hogy itt a magasabb hőmérséklet fonnyasztó hatása egyáltalán nem, vagy igen kismértékben érvényesül. A különféle gázok közül gyakorlati értelemben az etilénnek (CH2—CH2) van legnagyobb jelentősége.

A különféle gázok ellen sokan egészségügyi szempontokat hoztak fel. Ezek azonban nem alaposak, mert a gázt igen nagy hígításban használják, később pedig teljesen eltávolítható. Inkább az lehet kétséges, hogy ez a műérlelés nemcsak a gyümölcs színét befolyásolja-e kedvezően, hanem végbemegy-e maga a belső átalakulás is, amilyen a keményítőnek cukorrá való átalakulása (ami maga sincs még egészen tisztázva), a savmennyiség és a cserzőanyagok oxidálódása folytán a fanyar íz csökkenése, a zamatossá válás, a pektin enzimatikus lebontása és a vele kapcsolatos lágyulás, léképződés.

Sokan már eleve kétségbevonják, hogy mindez végbemenne, mert azt vallják, hogy az átalakulásra jellemző egyes alkotórészek elszaporodása, részben a jelenlévők átalakítása, részben új anyagok keletkezése révén, csak addig tart, míg a termés az anyanövénnyel összefüggésben van. Az irodalmi adatok, valamint kísérletek alapján megállapíthatjuk, hogy ez az állítás nem minden esetben állja meg a helyét.

Csak, hogy egy példát említsek, ha a banánt etilénnel kezeljük, nemcsak megsárgul, hanem a cukorképződés is meggyorsul benne, úgyhogy a mesterségesen érlelt banán felülmúlja a normálisan érettet. Az időmegtakarítás ezzel szemben a csúcs sárgulásáig 40-70%, az egész gyümölcs megsárgulásáig 17-25%.

A citromfélék gyümölcse a kívánt színt kb. 14 nappal előbb kapja meg, mint a gázzal nem kezelt, de ezzel szemben a mesterségesen érlelt sokkal savanyúbb, úgyhogy ez esetben felcserélt érlelésről beszélhetnénk, ami azonban a citrom esetében nem okoz értékcsökkenést. Viszont a datolya féléken határozottan kedvezőtlen változást tapasztaltak; a gyümölcshús puha lett és a tartósságából veszített.