A világháborús tengeralattjáróval szemben továbbá feltűnik az újfajta U-hajóknál a magasan kimeredő parancsnoki torony. Huszonöt évvel ezelőtt a parancsnok még maga is bennült a hajó testében: most külön, erősen páncélozott toronyban dolgozik s kémleli állandóan a látóhatárt a két markolattal körben forgatható tájolócsövön keresztül. S míg azelőtt a kívül látható kép előbb levetítődött a parancsnok előtt fekvő asztalra, most a megfigyelő közvetlenül, magában a csőben láthatja a környezetet, ami roppantul megkönnyíti a tájékozódást.

Itt, a parancsnoki toronyban, csupán néhány legfontosobb műszer kapott helyet: a parancsnok itt csak agymunkát végez s minden egyéb manuális munka a lenn, a géptermekben lévő személyzetre vár. Ide hallócsövön keresztül érkeznek le a parancsnok szóbeli parancsai s ezeket a kormányos szóbelileg kétszer elismétli, ezenfelül pedig a jelzőtárcsáján láthatólag is jelzi.

Ezeket a parancsokat egy óraműre szerelt papírszalag önműködően felírja, úgyhogy erről a papírszalagról a hajó egész útja és minden mozdulata - a parancsnok parancsain keresztül - bármikor pontosan leolvasható. A hajóközpontban a vezető mérnök adja tovább az egyes gépkezelőknek a kapott parancsokat s ő is ellenőrzi azok végrehajtását.

Itt a központban a karok, lendítők, csapok, huzalok, vezetékek, csövek, szelepek, markolatok észbontó tarkasága jelzi, minő hihetetlen tömegű ötletet, eljárást, gépezetet dolgoztak bele egy-egy ilyen U-hajóba. A legfontosabb gépezet persze a merüléshez szükséges tehervíz felvételét s aztán, a felszállásnál a víztartályok kiürítését szabályozó légnyomást irányító kallantyúk.

Itt mindenütt az emberi kéz a közvetítője a parancsnok akaratának. Ez a sok emberi kéz azonban mind tehetetlen lenne hu a hajó kétféle gépezete - egy nehézolajjal hajtott Diesel-mótor olyankor, amikor a hajó a víz színe fölött halad, s egy hatalmas villamos akkumulátortelep akkor, amikor hajó a víz alá merült - nem szolgáltatná a szükséges energiát. Vízmentesen elzárható csapóajtók választják el a géptermet a hajó többi részétől.

Mert a hajót lövés érheti, elmerülhet, eltörhet a kormánylapátja - de a gépnek tovább kell működnie: ez az életjel adja a mesterséges levegőt, a világítást, az előrehajtóerőt a meleget (takarékosságból nem túlsok melegát, úgyhogy a tengeralattjárón eléggé hűvös van s az emberek bőrruhákkal és melegítőkkel fokozzák a testük melegét), a fel- és lemerüléshez szükséges erőt s persze a torpedók kilövéséhez is a hajtóerőt.

Amíg a gép munkaképes, addig még mindig van remény a menekülésre, mert van idő arra, hogy esetleg bevárják a kívülről jövő segítséget, amelyet az ugyancsak a gép szolgáltatta árammal táplált vízalatti vagy fölötti rádió közvetít el más hajókhoz.

A tengeralattjárón való szolgálat rendkívül nagy igényeket támaszt a személyzet fizikumával szemben. Azért ide lehetőleg csak harmincon aluli, abszolut éptestű legényeket vesznek fel, mert ha csak a legkisebbke bajuk is volna, az ebben a mesterséges levegővel táplált légkörben nyomban fokozott erővel törne ki rajtuk. S ezért súlyt helyeznek a tengeralattjárók megfelelő élelmezésére is.

A konyha ugyan nem valami nagy: kisebb mint egy modern nagyvárosi lakás úgynevezett kitchenett-je. A hajószakácsnak itt egy kvadrátméternyi helyen kell a rendszerint tizennégy fejből álló személyzet háztartását - persze főként konzervek segítségével - ellátnia, s itt igazában a mosogatás okoz gondot, mert az édesvíz kevés a hajón s azt is ivás céljára kell megtakarítani.

Mosdásra, beretválkozásra nem is Igen kerül a sor az ilyen hajók két-háromnapos turnéja alatt, s ezért van az, hogy azokon a fényképeken, amelyek a tengeralattjáróból frissen kiszálló tengerészeket ábrázolják, ezek rendszerint tisztes szakállal körítve bukkannak fel.

Szakadatlanul folyik a megerőltető munka az U-hajón. Csak ha fent komoly veszedelem fenyegeti a hajót, úgyhogy biztonság okáért le kell ereszkednie a tenger fenekére, ahol már a repülőgép pilótája sem tudja felfedezni a magasból, csak akkor jutnak a matrózok pihenőhöz, amelyet a rendkívül praktikusan és hihetetlen térkihasználással megépített lakószobájukban tölthetnek.

Felhajtható asztalok, három sorban lehajtható ágyak, falba épített szekrények, pad alá épített fűtőtestek szolgálják itt a legénység „kényelmét”. Ilyenkor olvashatnak, a parancsnok előadása alapján művelődhetnek, vagy esetleg - ha komolyra fordul a sorsuk - megírhatják búcsúlevelüket, abban a reményben, hogy halálraítélt hajójuk valaha talán mégis felszínre kerül...

Supka Géza dr