Németország a televízió szempontjából egyike az élenjáró államoknak: adóhálózata már kiépült s az ősz folyamán elkészültek az első szériában gyártott televíziós népvevők is, amelyek alig drágábbak egy jófajta szuperkészüléknél.

Ezek a német televíziós népvevők már kiküszöbölték a távolbalátás eddig legsúlyosabb technikai fogyatékosságát, az úgynevezett ion-pontokat. Mint ismeretes, az eddigi készülékeknél a katódcső képernyőjén időnkint ködfoltok, erősen vibráló képrészek keletkeztek, amelyek bántották a néző szemét s nem egyszer befolyásolták a vétel élvezhetőségét is.

Magyar szempontból sem közömbös, hogy ezt a hibát éppen egy kitűnő honfitársunknak sikerült kiküszöbölnie olyan gyökeres és alapos eljárással, amely a készülék előállítási költségeit egyáltalán nem növeli.

A német kísérleti adások egész sora bizonyítja azt, hogy kiépített adóhálózat esetén a televízió elterjedésének többé semmi gyakorlati akadálya nincs; a további munka, aminek legfőbb akadálya többé nem a kísérletező technikusok hibája, már csak a részletkérdések megoldására: főleg az adás költségeinek csökkentésére és a készülékek minél tömegesebb piacra dobására szorítkozik.

Ezt a munkát pontosan a megvalósulás küszöbén vágta ketté a háború; a laboratóriumok munkája visszakanyarodott a háborús rádiótechnika célkitűzéseihez s a televízió tökéletesítésének, népszerűsítésének feladata a bizonytalan jövő határára tolódott el.

Németországban, ha csökkentett energiával is, de folytatják a televíziós népvevő erőteljes népszerűsítésének munkáját; azok a televíziós vevők, amelyek piacra kerültek, teljes mértékben beváltották a hozzájuk fűzött reménységeket s a tömegek érdeklődése a gépek iránt az események folytán sem csökkent.

Az adóvallomások változatos és szórakoztató műsora már világosan mutatja a televízió jövőjének képét; varieté, film és színházi előadások, tarkaestek a nézőt a szó betűszerinti értelmében az események tanujává avató televíziós helyszíni riportok fogják alkotni a műsor gerincét.