London, junius. 13.
Churchill az este kihallgatáson jelent meg a királynál. Bejelentette, hogy kabinetjébe  belépett Sir John Simon, volt kincstári kancellár, mint lordkancellár. Sir Kingsley Wood főpecsétőr vette át a kincstári kancellár tárcáját, a belügyminszteri székben megmaradt Sir John Anderson, hadigazdálkodásiügyi miniszterré Herbert Morisson munkáspárti képviselőt nevezték ki, a munkáspárt pünkösd vasárnapján Bournemontban tartott gyűlésének határozata alapján.

Tájékoztatásügyi miniszter Duff Cooper lett, aki a müncheni egyezmény után lépett ki a kormányból, amelyben az admiralitás első lordjának szerepét töltötte be. Megtartotta a kereskedelmügyi miniszter tárát Sir Andrew Dancan, míg az uj gyarmatügyi miniszterré Lord Lioyd Bombay volt főkormányzója, majd egyiptomi főkormánybiztos lett.

Churchill: Győzelem nélkül nem élhetünk tovább!
London, május 13.
Az angol parlament mindkét házra pünkösdhétfőn délután összeült. Az ülésről a képviselőket csal félórával ülés megkezdése előtt értesitették. Az alsóházban Churchill bemutatta uj kormányát.

- Történelmünk legnagyobb háboruját vivjuk! - igy kezdte. - Programon: minden erővel folytatni a háborut!  A Háznak is csak azt mondhatom, amit minisztertársaimnak: Nem ajánlhatok mást, mint ,,vért és szenvedést, könnyeket és verejtéket”. A legsúlyosabb próbakő előtt állunk és előttünk hosszu hónapok vannak, tele szenvedéssel és harccal. Miben áll politikánk, erre csak azt felelhetem: a háboru viselésében! (Éljenzés.) A háboru viselésében szárazföldön, tengeren és a levegőben minden erőnkkel ls eszközzel , amelyet az Uristen adhat, hogy végig lehessen küzdeni ezt a háborut egy olyan zsarnokság ellen, amelyen eddig még nem fordult elő.

Ha kérdik: mi a célunk, egyszóval felelhetek: Győzelem. Győzelem a cél, győzelem mindenáron,  győzelem minden erőszak ellenére, győzelem, bármilyen hosszu és nehéz út vezet hozzája, mert, győzelem nélkül nem ékhetünk tovább!

Képzeljék el: nem élhetünk tovább, a birodalom nem élhet tovább, nem élhet tovább mindaz, amiért a brit birodalmat megalapitották, nem élhet tovább a kor haladása és ösztönzése, amelyek segitségével az emberiség célja felé halad. Biztos vagyok abban, hogy ügyünk nem vész el. Ezen a helyen és ebben az időpontban valamennyiük segitségét kérem és azt mondom: egyesült erővel és közösen menjünk előre!

Lee Smit munkáspárti és Sir Percy Harris (szabaelvű) kijelentették, hogy az angol nép minden áldozatra kész, hogy letörje a veszélyt és győzelemre segitse igazságos ügyét.

A Ház szinte példátlan egységgel bizalmat szavazott az uj háborus kormánynak.

Sir John  Simon pecsétőr és Lord Halifax után Lioyd George üdvözölte a kormányt:
- Tötrénelmünkben nincs példa arra – mondotta -, hogy ilyen helyzetben foglalta el kormányelnőki székét államférfi, még mi, a békebarát politikusok is minden reményünket Churchillba helyezzük és bizunk benne, hogy nemzeti összefogás kormányával rövidesen meghozza a várt békét.

Az alsóház egyhangulag elfogadta a miniszterelnöknek azt az inditványát, hogy ,,a Ház üdvözli a kormány megalakitását, amely a nemzet egységes és törhetetlen akaratát képviseli, hogy a Németország ellen folytatott háborut győzelmes befejezésig folytassa.”.

Az alsóház kétórás ülés után május 21-ig elnapolta magát.