Budapest, május 26.
A meglepetés és rémület első hullámai után a szövetségesek fővárosaiban megszólalt a szakértők kórusa. Elemezik a német hadsereg csodálatos sikereinek titkát. A lapok katonai nagyitó üveggel vizsgálják végig az eseményeket és mindegyik talál valamit, ami véleménye szerint eldöntötte az eddigi küzdelmet sorsát. A nehéz tankok, mondja ez, az acélvértezetű páncélkocsik, véli amaz, a repülő erődök, állitja a harmadik, az ejtőernyősök, süti ki a negyedik, a száguldó könnyű tüzérség, irja az ötödik, a veszteségekkel nem törődő, semmi áldozattól vissza nem rettenő offenziv szellem, hirdeti a hatodik, a bombavetők lengyelországi tapasztalatai, szögezi le a hetedik, a német kémszervezet hosszu évek óta folyó céltudatos, ernyesztő és romboló tevékenysége, lamentál a nyolcadik és a többi is mind rájön, rábukkan, ami szerinte döntő tényező volt a döbbenetes siker kivivásában.

E birálatokból kiderül, hogy a német fegyverek és a német módszerek ujsága és ujszerűsége ismeretlen volt a nyugati katonai szakértők előtt. A németek évek munkájával ugy tudták kitalálni és magalkotni fegyvereiket, hogy azoknak titka titok tudott maradni. A meglepetések sorozatával hozták zavarba ellenfeleiket és soraikban ezzel keltettek olyan zavart, hogy azok a rajtukütés első napjaiban szinte védekezni sem tudtak.

Hogy a brit világbirodalom és a katonai erényeiről századok óta legendás Franciaország ilyen sulyos helyzetbe kerülhetett, ahhoz a politikai hibák és diplomáciai baklövések husszu sorát is el kellett követniök.

Mindennek kiindulópontja a párizskörnyéki békék kegyetlen ostobasága volt, de még inkább az, hogy az azóta eltelt két évtizedben nem akadt egy nagy francia, vagy angol államférfi, aki belátta volna, hogy igazságtalanságra és hazugságra nem lehet felépiteni a világ rendjét. Igen, az utolsó husz év történelmének számos elemét rosszul itélték meg és ebben a hibában egyformán részesek a politikusok, a diplomaták és a katonák.

Igazolja ezt az a nagy tisztogatás, mely a francia hadsereg tábornoki és tisztikarában történt, az angol és a francia kormány teljes átalakitása s az elképesztően nagy forradalmi esemény: az angol alkotmány felfüggesztése!

Mindez elkésett, legalább is egy órával, vagy egy lépéssel, mint ahogy eddig Chamberlain, Daladier és Gamelin mindig és mindenben egy órával egy, egy lépéssel jártak a kezdeményezés után. Ma már Churchill és Raynaud, Waygand és Pétain is egészen bizonyosan látják ezt, az életveszélyre felriadt életösztönüktől, a két nagy nép lelki és fizikai erejétől valósággal csodát várnak.

A másik oldalon a németek zivatara nem csökkenő hevességel száguld előre francia vidékek földjén, vizén és levegőjén. És amig a huszadik század legnagyobb csataterén a fehér emberiség legvéresebb csatáját vivják, a semleges országok szakértői ugy érzik, hogy nem ez vagy az a harci eszköz és új fegyver billentette eddig a németek javára a mérleget, hanem az a tökéletesen megépitett egész gépezet, melynek minden egyes fegyver és minden egyes ember csak parányi része.

Ez a németgépezet mostanáig úgy müködött, mint a legtökéletesebb svájci óra  vagy a lagtökéletesebb preciziós müszer a tudomány mühelyében. Kerekek, rugók, emeltyük hajszálpontosan végezték el a faladukat. Nincs olyan alkatrész, mely egyedül követelhetné az eddigi sikerek dicsőségét. Az egész gépezet, melynek minden és mindenki csak kis alkatrésze, hajtotta végre szemeink előtt korunk legmeglepőbb mutatványát.

A nyugati országok szeme kinyilt, az életveszély közelségére talpraugrott a lélek, gyors munkához fogott a nemzeti erő és miután elmult az első idegbénultság, mindez összefogva lázasan készül a mérközés második menetére. Ennek vérében, tűzében, szenvedésében dől el, mi marad meg a mai világ erkölcsi és anyagi kincséből és az a gigantikus birkózás fogja megmuatni, milyen lesz az uj világ, mely a réginek üszkein és romjain fel fog épülni?