A diagnosztikai célokra szükséges nagy teljesítőképesség elérésére szolgál az új forgó anódos röntgen-lámpa, ahol az anód excentrikus helyzetű, percenként mintegy három ezerszer forog, a katódsugár a forgó anódnak mindig más és más helyére esik. A forgó anód megalkotásának nagy nehézsége volt, hogy a légritkított térben forgó anód tengelye nem olajozható. Végülis külön e célra alkotott forgócsapágyakat alkalmaztak.

A bőr kímélésére szolgál az a régtől lógva sikeresen használt eljárás, hogy a rákos gócot egymást követőleg különböző irányokból sugározzák be, mintegy kereszttűz alá veszik és így az egyes borterületekre viszonylag kisebb sugármennyiség jut csupán. Ennek az elgondolásnak további gyakorlati megoldása a különösképen Mesnil de Rochemont által ajánlott rotációs besugárzás.

Ő a beteget forgatja a terápiás röntgensugárnyaláb előtt és így igyekszik a bor minél kisebb mértékű károsítását elérni. A legcélravezetőbb egy összetartó sugárnyalábot kibocsátó röntgenlámpa volna. Ilyen megoldást legutóbb Witte mutatott be. Kellő beválása esetén a röntgen-terápiában forradalmi újítást jelentene.

A rádiummal való rákgyógyítás gyógyeredményei jobbak, mint a röntgenterápiáé. A különbség legfontosabb okának a rádium gammasugárzásának igen kemény voltát tartják. Felteszik, hogy az ultrakemény sugaraknak fajlagos rákellenes biológiai hatása van. A rádium gammasugárzásához hasonló keménységű röntgensugarak keltésére egy, sőt több millió volt feszültség lenne szükséges.

A mesterséges radioaktivitás és az atomrombolás kérdéseivel foglalkozó fizikusok szintén hasonló magas feszültségek előállítására törekedtek. Az amerikaiak egész sorát alkották meg az ily nagy feszültségű röntgenlámpáknak. Minden egyes lámpa teljesen önálló szerkesztésű és bátran mondhatni, hogy minden új millió voltos berendezés lényegesen tökéletesebb, mint az előző volt. E berendezések drágák és nehezen mozgathatók.

Lauritsen egymillió százezer voltos röntgencsöve majdnem tíz méter hosszú és körülbelül három tonna a súlya. A vizsgálatok megmutatták, hogy e millió voltos röntgenkészülékek a rák gyógyításában nem hoztak megfelelő eredményt. Kétségtelen, hogy a rákos gócba eljutott sugármennyiség lényegesen nagyobb, mint a szokásos 200.000 voltos röntgenterápiás csövek esetében.

De a vizsgálók túlnyomó része az egyes sugárféleségek között lényegesebb hatásbeli eltérést nem észlel A hatás szerintük tisztán a gócba eljutott sugár mennyiségétől függ. A millió voltos feszültségekre való törekvés a röntgenterápiában nem tekinthető kellően indokoltnak. A 400.000 voltos röntgenágyú (6. kép) a röntgen-mélyterápiában igen értékes. Ez berendezés hazánkban rövidesen az Eötvös Lóránd kórházban is működni fog.