A légi fegyvernem az új háborúban minden várakozást felülmúlt. Sokan azt hitték, hogy a repülőgép, mai nagy tökéletessége ellenére is, legfeljebb ha fontos kisegítő fegyverneme lesz szárazföldön és vízen dolgozó haderőnek. A valóság azonban mást mutatott: azt, hogy a szárnyas hadsereg akárhányszor önállóan és döntően befolyásolja a csaták sorsát.

A lengyel, a norvég, a belga, a holland és a franciaországi villámháborút a harcikocsikon kívül elsősorban a repülőgépek avatták igazi villámszerű hadjárattá. Megbénították és felmorzsolták az ellenséget nemcsak a csatatéren, hanem mögöttes országában is. Bombázták repülőtereit, vasuti csomópontjait, vasutvonalait, hídjait, ipartelepeit. Megsemmisítették iparát és mezőgazdaságát, lehetetlenné tették utánpótlását, megzavarták haderejének szervezését, mozgatását, elrendezését.

A hadszíntéren gyilkos bombatűzzel árasztották el a felvonuló csapatokat, meggátolták erős ellenséges kötelékek kifejlődését; zuhanóbombázásaikkal bevehetetlen erődöket porlasztottak szét, alacsonytámadásaikkal beleavatkoztak a gyalogsági harcba és pelyvaként szórták szét a legerősebb hadosztályokat is.

A légi csapatszállítások és az ejtőernyős kirakás pedig új hadászati fogalmat vitt be a haditudományba, az úgynevezett „függőleges átkarolást”, az ellenség megkerülését és hátbatámadását a levegőn át. Ilyesmit eddig legfeljebb wellsi színezetű fantasztikus regényekben olvashattunk és utópista filmeken láthattunk. Most napról-napra számolnak be róla a haditudósítások!

Mire képesek a modern bombavetők?

A bombázógép a mai háború legfélelmesebb légi fegyverneme. Főként nagy sebessége miatt lett azzá. Régebben a bombázó volt a leglomhább hadigép, nem tett többet óránként 180-200 kilométernél. De nem is vártak többet a bombákkal és fegyverekkel megrakott, súlyos alkotmánytól. A mai bombázó viszont könnyűszerrel repül 500 kilométert is óránként.

Felfegyverzettsége pedig sokkal erősebb, mint az első világháborúban volt. 2000 kg egy bombázógép átlagos bombarakománva, de akadnak jóval nagyobb bombaterhet szállító gépek is. De ez a két tonna is szörnyű hatású. Képzeljük el például, hogy valamennyije egykilós gyújtóbomba! Akkor egyetlen gép kétezer helyen okozhat pusztító tűzvészt.

A valóságban a bombateher persze megoszlik a kis (1-5 kg-os) gyújtóbombák, a 10-25 kg-os repeszhatású bombák s az 50-1800 kg súlvú nagy rombolóbombák között. Azt is számításba kell vennünk, hogy nem minden bomba talál célba és nem mindegyik robban. De a bombatámadás így is szörnyű következményekkel jár, hiszen a bombázók rendszert hatalmas rajokban támadnak.

Kivált a zuhanóbombázók dolgoznak hátborzongató tökéletességgel, mint például a sokat emlegetett német „stukák”, amelyek kísérteties pontossággal találják el, meredek lebukásuk közepette, még az egészen apró céltárgyakat is.

Bombákon kívül tüzifegyvereket is visz magával minden bombavető. Rendszerint több, forgatható, toronyba, vagy merev állásba beépített géppuska vagy nagyűrméretű gépágyú van rajta s ezekkel a lövészek minden irányból gyilkos golyózáporral pásztázhatják végig a gép körül a levegőt.

Amerika „szuperbombázója”

Az Egyesült Államok, mint mindenben, a hadirepülés terén is az elérhető legmagasabb csúcsra törekszik. Ennek az igyekezetnek egyik csodálatos terméke a Douglas-gyárnak most kísérletezés alatt álló új, 70 tonnás „szuperbombázója”, amely a legnagyobb ilyenfajta hadilégijárómű a világon. Négy, egyenként kétezer lóerejű mótor hajtja, összesen tehát 8000 lóerővel repül.

Szárnyainak terjedtsége 64 méter s egész sereg gépfegyveren kívül egy 3.7 cm-es gyorstüzelő gépágyúval van felszerelve. Bombarakománya körülbelül 20.000 kg és ezzel a teherrel, hír szerint, 10.000 kilométert tud egyhuzamban berepülni.