Az ókorban a keleti népek és a görögök és rómaiak a nappalt a Nap keltét napnyugtáig 12 egyenlő órára osztották s az éjjelt napnyugtától napkeltéig külön, szintén 12 egyenlő órára. Ezek voltak az ú. n. „horae temporales”.

A nappali és éjszakai órák eszerint csak a tavaszi és őszi napéjegyenkor voltak egymással egyforma hosszúak. Ezek voltak a „horae aequinoctiales”. A rómaiak az éveket a város, azaz Róma alapításától kezdve számították (,,ab urbe condita”, rövidítve a. u. c.) Kr. e. 753.

A Gergely-naptár

A világszerte használatos keresztény érát - Krisztus születésétől számítva - Dionysius Exiguus javaslatára vezették be 532-ben Kr. u., úgyhogy Krisztus születésének évét a Caesar-féle naptárreform 46-ik évére tették, említettük már, hogy a Julián-év tartama 365 1/4 nap volt. Valójában a tropikus év ennél kereken 11m 14s-mal rövidebb, jelenleg pontosan 365d 5h 48m 45.7749s, s azonkívül évszázadonként 0.53s-mal csökken. Ez a 11m 14s különbség 128.2 év alatt egy egész napra növekedik.

Caesar reformjakor a tavaszi napéjegyenlőség március 24-ére esett. A niceai zsinat idejében, Kr. u. 325-ben azonban már március 21-ére került a Julián-évhossz hibás volta következtében. A XV. században ez a különbség további 9 nappal növekedett, úgyhogy ekkor a napéjegyenlőség március 12-ére esett. Már ebben az időben előbb Pierre D'Ailly francia, majd Nicolaus de Cusa olasz bibornok javasolta annyi nap elhagyását, amennyi szükséges, hogy a napéjegyenlőség 21-ére essék, mint a niceai zsinat idején.

IV. Sixtus pápa 1475-ben Rómába hívta Regiomontanust, a Mátyás király alatt Budán is járt jeles csillagászt s őt bízta meg a naptár javításával. De Regiomontanus rövid idő múlva meghalt. X. Leo pápa, ez a széles látókörű államférfi, az 1516-i lateráni zsinattal egyetértve, a nagy Copernicust bízta meg a naptár javításával. Copernicus szerényen azzal hárította el a megbízást, hogy kutatása eredményeit nem érzi még elég tökéletesnek.

Végre a trienti zsinat 1563-ban felkérte a pápát a naptár javítására. XIII. Gergely pápa 1576-ban hosszas előkészületek után jeles tudósokból álló bizottságot hívott össze. A javítás tervezetét főleg Lilius Alajos alkotta meg és 1577-ben terjesztette a pápa elé. A tervezetet azután a bambergi születésű Clavius Kristóf, a római jezsuita kollégiumban a matematika tanára, helyesbítette.

Ebben az időben a juliáni szabály szerint számított és a tényleges tropikus év között a különbség már 10 napra növekedett. A tavaszi napéjegyenlőség március 11-ikére esett a Julián-naptár szerint. Hogy a niceai zsinat határozatának megfelelően ismét március 21-ére essék, XIII. Gergely elrendelte, hogy 1582. október 4-ike után ne 5-e, hanem 15-e következzék.

Azonkívül, hogy ilyen eltolódás a valóságos csillagászati tropikus évhez képest többé elő ne fordulhasson, elrendelte, hogy minden év, melynek évszáma néggyel osztható, szökőév legyen, kivéve a kerek évszázadokat, amelyek csak akkor lehetnek szökőévek, ha 400-zal oszthatók, mint például 1600, 2000 stb.

Amíg tehát 400 Julián-évben 400 x 365.25 = 146.100 nap van, addig a Gergely-naptár szerint 400 év 146.097 napot, vagyis pontosan 20.871 hetet foglal magában. Egy Gergely-féle tropikus év tartama ennélfogva = 365d 5h 49m 12s. Copernicus is ezt az értéket találta. Ez még mindig 26.2251 mp-cel