Ezt a titokzatos nevű rádióműszert az amerikai technikusok találták fel, de ma már a nagy nyugati adóállomások studióiban éppen úgy nélkülözhetetlen, mint ahogyan Amerikában sem lehet elképzelni, hogy komoly zenei adást a sztroboszkóp ellenőrzése nélkül adjanak.

Ezzel már meg is mondtuk, hogy a sztroboszkóp feladata az ellenőrzés. A készülék százszor érzékenyebb a legmuzsikálisabb emberi fülnél is és a legkisebb eltörést is jelzi, amit pedig a leggyakorlottabb karmester sem volna képes meghallani. A sztroboszkóp tehát gyakorlatilag lehetővé teszi a tökéletes összjátékot.

A zenekar vezetője előtt, a képen közölt esetben a zongorista előtt hosszú csövek vannak elhelyezve, amelyek formájukat illetően olyanok, mint egy-egy óriási fuvola. A csövek alatt kis négyszögletű lapot látunk, amely mögött az ének vagy hangszer hangjának a fényképét láthatja a zenekar vezetője.

Tekintettel arra, hogy a karmester nemcsak a fülével, hanem a hangfényképről is ellenőrizheti a tagok énekét vagy játékát, ellenőrizheti továbbá azt is, vajjon a kar valóban tökéletesen együtt van-e, ilyen módon valóban olyan előadásokat lehet rendezni, amelyben még emberi füllel észre nem vehető hibák sem fordulhatnak elő.

A találmány mindenesetre nagyon ügyes, de legyen szabad megjegyeznünk, hogy szerény meggyőződésünk szerint nem éppen életbevágóan fontos. A zenekart vezető muzsikus füle teljesen elegendő ellenőrzést biztosit és az olyan hibák, amelyeket csak az emberi fülnél százszorta érzékenyebb sztroboszkóp vehet észre, aligha zavarhatják a hallgatók műélvezeten.