Megérdemelt karácsonyi pihenő után ismét megindult a KTT-üzem. A dermesztő hideg ellenére is szép számmal gyűltök össze a motorosok, az egyébként néptelen Kúria-utcában. Amíg az indulásra vártak, előkerültek a különböző nagyságú hőpalackok, töltve jó illatú, gőzölgő „üzemanyagokkal”.

Kellő „előmelegítés” után kiadta Kozma az útirányt: Svábhegy. Az ólmos ködbe borult város felett szikrázó napfény fogadta a Svábhegy havas lankáin a fiúkat, akiknek arca a főtt rákhoz hasonlított. Mégis úgy határoztak, hogy alkalmas terep esetén „repesztenek” egy kicsit.

Az agilis Kozma perceken belül megállapodott a forró teák nagymesterével, a büféssel, hogy rövid időre „bérbe adja” viskója mögött elterülő, kövekkel, árkokkal, bokrokkal tarkított szántóját. Az engedély birtokában megindult a motorozás.

Egy-kettőre lekerültek a nagy- és kiskabátok és tíz perc múlva már hatalmas nézőkaréj állta körül a dróttal bekerített „pályát”. Mire a rendezőgárda kijelölte zászlókkal a pályát, „elbrodszeidolták” a fiúk a havat. A nagy cél érdekében a hó helyett az acélkeményre fagyott rögökön folyt az erőpróba.

A vesét zúzó terepen az örökifjú Kiss Laci, ifj. Szűcs és az egyre fejlődő Lechner Attila mozogtak jól. Meglepően szerepelt a mezőny legkisebb motorján, a „Mátra 100”-on Vágai, aki úgy összenőtt hangjával nagyzási hóbortba eső kis motorjával, mint egy kentaur.

Az eredményes nap méltó befejezéséül az autósok is sorompóba álltak. A régi idők egyik nagy motorosát. Pajor Imrét, mint autóst láttuk viszont, aki pompás vezetésével bebizonyította, hogy az öreg versenyző még nem vén versenyző. Wohlmuth igyekezete hiábavaló volt, nagyszerű vezetésével sem tudta pótolni kis autójának erőbeli hátrányát.