Az ifjúságnak szánt irodalmat nem lehet mindig irodalmi igénnyel bírálni, mert pedagógiai és mulattatási céljaikat akkor is jól betölthetik, ha nem éppen remekművek. Persze remekmű is lehet hasznos és mulattató, de olyan remekmű például, mint Lagerlöf Zelma Vadludak című mesekönyve, nem jut minden év karácsonyfája alá. S ha a felnőtteket szórakoztató irodalmat nem is tudom sokra becsülni, olyan könyvet kisebb irodalmi igénnyel is értékelni kényszerülök, ami meg tudja nevettetni a gyermekeket.

Hat könyv fekszik előttem, három magyar, három külföldi, egyazon kiadó karácsonyi kiadványai. Elsőnek Munro Leaf könyvét kell megemlítenem, aki kedves, rövid történetet írt Ferdinánd bikáról, aki sem verekedni, sem öklöződni nem szeretett, csak kedvenc parafája alatt üldögélve szép kis virágokat szagolgatni. E könyv igazi szerzőjeként azonban talán nem is az írót, hanem az illusztrátort kellene felemlíteni, mert a szelíd kis bika története voltaképp képekben van elmondva, szinte filmszerűen - s a szöveg csak a filmfeliratok szerepét tölti be.

Robert Lawson e zseniális "rajzfilm" szerzője, ő tolmácsolja az utánozhatatlan angol humort, a groteszk humanizmust, a képtelen és együgyű ötletek vidám bűbáját. (Ferdinánd kedvenc parafájáról természetesen nagy fürtökben lógnak le a parafadugók.) Jeles kis könyv, tisztaszívű felnőttek és okos gyermekek egyformán szórakozhatnak vele, az egész kicsik számára pedig színezőalbumként is pompásan beválik. A könyv kiállítása nagyon szép.

Dumas átdolgozott Pamfil kapitánya vicces kalandortörténet, nem tudom, mennyire értékelik a mai gyerekek ezt a tűzön-vízen hős kapitányt, de a csintalan és haszontalan állatok, amelyeket Fáy Dezső rajzai elevenítenek meg, vidám eseteikkel ma is sikerre számíthatnak.

Christopher Morley Pamacska című meséjén úgy érzem, fel lehet ismerni, hogy a szerzője nehezebb műfajhoz szokott. Nem nélkülözi ugyan a humort és kedves ötleteket, de kicsit álmos ez a társaság, a sziporka nehezen pukkan. Még azt sem lehet feltételezni, hogy talán a fordításban van a hiba, mert e mű fordítójaként Karinthy Frigyes szerepel.

Palotai Boris az idén új kötetben folytatja Julika történetét, vidám, szomorú és megható színekkel festve az iskolai és otthoni életet a mesekönyvtől már elkívánkozó nagykislányok számára. A tanteremben mindjárt az első nap olyan megható, jó tettekre sarkaló és hősies érzelmeket keltő eset történik, amelynek erős érzelmi feszültségén az egész kis regény le tud csurogni.

Ha felnőttek számára íródott volna, lehetne néhány megjegyzést tenni ellene, de tudom, az ifjúsági irodalomnak legszigorúbb bírálói az anyák, ilyen műveknél az ő kedvükért kötelező bizonyos fajta édesség, s az erény diadala az ügyetlen, csúnya bűn fölött. Azonban serdülő leánykák, akik a még ismeretlen életre kíváncsiak, e könyvben sok új és egyéni megfigyelést, kedvesen reális jellemzést, a maguk kusza gondolatainak okos visszhangját és helyes erkölcsi útmutatást találhatnak.

Ferenczy László Marcella Székely Népmeséi - melyeket utószava szerint ő maga gyűjtött össze, lehallgatva őket a "nép ajkairól" -, nem hasonlítanak a modern falukutatók tudományos pontosságú meséihez, melyek szóról szóra, s egy gramofon hűségével adják vissza a mesélők tájszólását és hangsúlyát is.

E székely népmesék motívumai újszerűek, ízesek, s megadják a székely táj egyéni hangulatát, de a mesék stílusa nem népies, kedves és gyengéden lírai mesestílus, a szerző saját stílusa, amit gyermekeknek szánt könyvnél, úgy gondolom, igen helyesen alkalmazott az etnográfiai pontosság helyett. Teleki Ralph rajzaiban kedvességük mellett is van valami a nagy hegyek közt élő nép komorságából.

Jánosi György Liplop Palija viszont népies, noha valószínűleg nem a nép ajkáról származik. Eredetiségéhez nem értek, de arról tanúskodhatom, hogy kisgimnazista leánykám nagyokat mulat e vidám meséken, és Nemes Török János szellemesen stilizált rajzain.

Török Sophie