„Hagyd a politikát: építkezz” – figyelmezteti a falut nagynevű írónk.
A magyar paraszttal, mondja, már lehet beszélni: hajlandó okszerű gazdálkodásra, szövetkezésre, tanulásra. Minek hát politizálni? Igy a nagynevű író, csak ilyen egyszerűen. Mi ugyan úgy tudjuk, hogy az okszerű gazdálkodáshoz némi föld is szükséges, ez pedig, ha nem tévedünk, nem áll éppen rendelkezésre mindazoknak, akik oly bő vággyal folytatnánk okszerű gazdálkodást, ha volna min.

De hallunk elvétve földtulajdonosokról is, akiket megbénit az okszerűségben a felszereléshiány, az adóhátralék és adósság, az értékesítés szervezetlensége. Tudunk tanulni vágyó parasztokról, akik megint szakiskolák hiánya miatt panaszkodnak. És akadnak okvetetlenkedő falusiak, akik szeretnék, ha több beleszólásuk lenne soruk intézésébe…

Igen, a faluval lehet beszélni.
Beszéljünk hát vele! Ha mindjárt építkezés közben is! Pártgyűlésen és népművelő előadáson, parlamentben és azon kívül. A magyar parasztnak életeleme a politika. Miért akarja megfosztani tőle a nagynevű író? A magyar paraszt ért is a politikához. Ellentétben az íróval, aki nagy művész, de rossz politikus, de a magyar parasztnak életérdeke is a politika.

Nem hagyhatja hát a politikát.
És pedig éppen ezért nem, mert igen szeretne már okszerűen gazdálkodni, sokat és jól termelni abban a biztos reményben, hogy végre el is tudja adni.