A mai tengeralattjárónaszád természetesen össze sem hasonlítható Drebbel hajójával; de igen sok részletében messzi felülmúlja a világháború legkiválóbb építésű U-hajóit is. Mindenekelőtt a merülés és kiemelkedés gyorsasága tünteti ki a mai U-hajót a huszonöt év előtti elődjétől.

A hajó idegrendszere

A hajó „agya” a parancsnoki torony, szócsövön keresztül küldi le a parancsait, amelyeket egy mérnök felügyelete alatt hajt végre a legénység. Itt fut össze minden gép kallantyúja: itt készül a személyzet levegője, világítása, melege, itt a hajót hajtó géperő; a le- és felmerülést szabályozó készülék, valamint a torpedólendítőszerkezet is ide szolgál

A hajó szíve, ez a gépház. Amíg a víz színén fut a hajó, addig nehézolajjal fűtött Diesel-mótor hajtja, de mihelyt alámerültek, nyomban villanyakkumulátorok lépnek működésbe. E gépek minőségétől és fenntartásától függ az egész hajó élete. Ezért külön vízmentes csapóajtók zárták el a hajó többi rekeszétől: ha valahol be is szakad a víz, ennek a gépteremnek szárazon kell maradnia.

pillanatok alatt tud a víz színe alá merülni. Továbbá régebben a tengeralattjárót igen könnyen elárulta a körlátócsöve (periszkóp), amely bizony a maga dupla lencserendszerével s az azt magába foglaló vastag csövével meglehetősen feltűnt a víz színén. A mai periszkópnak az árboca természetesen még mindig igen erős, hiszen nagy vízellenállással kell számolnia; viszont a felső vége, amely a habok fölé emelkedik, egészen vékony, alig pár centiméter átmérőjű csőben nyúl ki a víz színe fölé, úgyhogy – pláne kissé nyugtalan vízjárás mellett - már fél mérföldnyire sem tűnik fel a legjobb távcsőben sem.

A világháborús tengeralattjáróval szemben továbbá feltűnik az újfajta U-hajóknál a magasan kimeredő parancsnoki torony. Huszonöt évvel ezelőtt a parancsnok még maga is bennült a hajó testében: most külön, erősen páncélozott toronyban dolgozik s kémleli állandóan a látóhatárt a két markolattal körben forgatható tájolócsövön keresztül. S míg azelőtt a kívül látható kép előbb levetítődött a parancsnok előtt fekvő asztalra, most a megfigyelő közvetlenül, magában a csőben láthatja a környezetet, ami roppantul megkönnyíti a tájékozódást.

Itt, a parancsnoki toronyban, csupán néhány legfontosobb műszer kapott helyet: a parancsnok itt csak agymunkát végez s minden egyéb manuális munka a lenn, a géptermekben lévő személyzetre vár. Ide hallócsövön keresztül érkeznek le a parancsnok szóbeli parancsai s ezeket a kormányos szóbelileg kétszer elismétli, ezenfelül pedig a jelzőtárcsáján láthatólag is jelzi. Ezeket a parancsokat egy óraműre szerelt papírszalag önműködően felírja, úgyhogy erről a papírszalagról a hajó egész útja és minden mozdulata - a parancsnok parancsain keresztül - bármikor pontosan leolvasható.

A hajóközpontban a vezető mérnök adja tovább az egyes gépkezelőknek a kapott parancsokat s ő is ellenőrzi azok végrehajtását. Itt a központban a karok, lendítők, csapok, huzalok, vezetékek, csövek, szelepek, markolatok észbontó tarkasága jelzi, minő hihetetlen tömegű ötletet, eljárást, gépezetet dolgoztak bele egy-egy ilyen U-hajóba. A legfontosabb gépezet persze a merüléshez szükséges tehervíz felvételét s aztán, a felszállásnál a víztartályok kiürítését szabályozó légnyomást irányító kallantyúk.

Itt mindenütt az emberi kéz a közvetítője a parancsnok akaratának. Ez a sok emberi kéz azonban mind tehetetlen lenne hu a hajó kétféle gépezete - egy nehézolajjal hajtott Diesel-mótor olyankor, amikor a hajó a víz színe fölött halad, s egy hatalmas villamos akkumulátortelep akkor, amikor hajó a víz alá merült - nem szolgáltatná a szükséges energiát. Vízmentesen elzárható csapóajtók választják el a géptermet a hajó többi részétől.

Mert a hajót lövés érheti, elmerülhet, eltörhet a kormánylapátja - de a gépnek tovább kell működnie: ez az életjel adja a mesterséges levegőt, a világítást, az előrehajtóerőt a meleget (takarékosságból nem túlsok melegát, úgyhogy a tengeralattjárón eléggé hűvös van s az emberek bőrruhákkal és melegítőkkel fokozzák a testük melegét), a fel- és lemerüléshez szükséges erőt s persze a torpedók kilövéséhez is a hajtóerőt. Amíg a gép munkaképes, addig még mindig van remény a menekülésre, mert van idő arra, hogy esetleg bevárják a kívülről jövő segítséget, amelyet az ugyancsak a gép szolgáltatta árammal táplált vízalatti vagy fölötti rádió közvetít el más hajókhoz.