Róma, február 25.

A Corriere della Sera hosszú jelentésben foglalkozik az angol kereskedelmi háború módszereivel és annak várható következményeivel. Az angol háborúsgazdasági minisztérium már a háború első heteiben felismerte, hogy a tengeri zárlat egymagában nem elegendő a német gazdasági élet erejének elfogására, hanem meg kell akadályozni azt is, hogy a szomszédos államok jóvoltából a háború folytatásához szükséges áruk Németországba beszivároghassanak. Éppen ezért Anglia megveszi a világpiacon mindazt, ami vehető és évekre szóló készleteket halmoz fel minden fontos áruból.

Az angol áruraktárak zsúfolva vannak olyan árukkal, amelyeknek talán csak évek mulva fogják hasznát látni. A gazdasági háború minisztériuma ép úgy tanulmányozza a világ térképeit, mint a tengernagyi hivatal és alárendelt szerveinek ép úgy pontos utasításokat ad, akárcsak a hadügyminisztérium a vezérkaroknak.

Nagybritannia elsősorban az úgynevezett kulcstermékek felvásárlására törekszik.
Angliának és Franciaországnak sikerült szinte monopolizálniok a volfram-fém kereskedelmét. A krómtermelésben is csaknem hasonló a helyzet. A nikkel és a zsiradékok felvásárlására is a legnagyobb gondot fordítja az angol kormány. A rendszer természetesen nem tökéletes, hiszen igen sok anyag, így a mangán vasuton kerül Oroszországból Németországba.

Londonban azonban az orosz szállításnak nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget.
Azt mondják, hogy a Szovjetunió már a háború előtt is a leggálánsabb ígéreteket tette Angliának, de a megígért árumennyiségeknek mindig csak a töredékét tudta leszállítani. Ezt a helyzetet még csak rontja a finn háború, amely igen nagy mértékben emészti fel a szovjet nyersanyagkészleteit.

Anglia a maga részére biztosítja a világ gyapjú- és bőrtermelésének óriási hányadát és erre a célra 85 millió fontsterlinget irányzott elő. Olyan óriási vásárlásokról van szó, amilyenre nincs példa a világtörténelemben. Ezt a helyzetet természetesen Németországon kívül a semleges államok is meg fogják sinyleni és arra is fel kell a semlegeseknek készülniök, hogy a szövetségesek nyersanyagbőségüket politikai nyomás céljaira is felhasználják. Az áruval teli raktárak veszedelmes fegyverré válhatnak az angol kormány kezében.