Egy, csak egy legény van talpon a francia kamara jobb és baloldali mezői között, meddig a szem ellát puszta földön, égen…. Széles országutra messze, messze bámul, mintha más mezőkre vágyna e határul…Ez Pierre Etienne Flandin, Franciaországnak miniszterelnöke 1935 telétől nyaráig, aki a világháboru óta egyedül képviseli a francia közéletben a pártokon felülemelkedő, bölcs mérséklet és józan haladás szociális szellemétől vezérelt polgári politikáját.

Népszerű francia politikusnak egy vagy több csuf neve van: Flandiné- a felhőkarcoló….( A volt miniszterelnök ugyanis két méter magas férfiu, ami Franciaországban látványosságszámba megy!) Flandin mai rangja a kamarában még leginkább Rassay Károly közéleti pozíciójához hasonló. Nincs számottevő csoportja, nincs az egész országot behálózó pártszervezet, mégis megbecsülik és elismerik jobbról is, balról is egyaránt és szellemi fölényét, meggyőződésének tisztaságát, ítélőképességét, megnyilatkozásainak közvéleményt formáló erejét, jellemszilárdságát még legelvakultabb politikai ellenségei sem merik kétségbe vonni.

Magyar szempontból már azért is érdekes és rokonszenves a ,,felhőkarcoló”, mert Brianddal, Barthouval, Lavallal, Paul Bocourral és Leon Blummal ellentétben, soha sem rajongott a csehszlovák köztársaságért és Franciországban elsőnek hangoztatta, hogy ,,nincs az a szakács-lágész kerek-e világon, aki a mozsárbatört Habsburg-monarchia ocsujából kenyeret tudna sütni a Dunavölgy népeinek.” Söt egyik külügyi beszédében ,,a futóhomokra épített kisantant-övezet” biztonságairól és tartósságáról is olyan szkeptikusan nyilatkozott, hogy a prágai Benes-sajtó ,,Dj habakuk” ciommel kanyaritott ellene vezércikkeket.

Flandin 45 éves korában kapott megbízást kormányalakítására. (Ő a köztársaság legfiatalabb miniszterelnöke.) Bár családja érdekelve van a francia nehéziparban és gazdag ember, pályája kezdettől szembekerült a Banque de Franceval és a nagykapitalizmusssal. Banque de France ugyanis óriási hatalom: annak a kormánynak ad hitelt, amelyik az ő gazdasági politikáját szolgálja.

1935 első heteiben már magasra szökött a pénzügyi válság lázmérője. A Nemzeti Bank deflációhoz ragaszkodott, a közvélemény inflációt követelt, Flandin a fokozatos refláció hívének vallotta magát. A gazdasági életben pánikjelenségek mutatkoztak. Flandin egyik napról a másikra menesztette Clement Moret-et a Banque de France kormányzóját. A mindenható Bank erre hadat üzent a Flandin - kormánynak! Nem számította le a rövidlejáratu államkölcsönöket, nem adott hitelt az állami obligáció beváltására.- Flandinék ,, szárazra kerültek”. A francia tőkések a frankot aranyra váltották és külföldre küldték. Flandin a kamara elé állott és plein pouvoirt kért, határidős felhatalmazást, hogy a Banque de Franceot átszervezze és az országot a pénzügyi katasztrófától megmentse. Megbukott, vagy mint ő maga megállapította: ,, bukórepülést hajtott végre….”

(Flandin, mint repülőtiszt küzdötte végig az első világháborut.) A francia politikai égboltozat egyetlen csillaga ma Daladier, a többiek lehullottak, fényüket vesztették, kihunytak. A ,,felhőkarcoló” tekintélye mégis emelkedőben van: jóslatai beváltak ugy a kis-antant-ról, mint Csehszlovákiáról. Évikig harcolt a szovjet-szövetség ellen és törhetetlen ellenállását igazolják az idők és az események.