A párkány tehát kétféle veszélyt rejthet magában. A síző és turista nem veszi észre és túl messze kimerészkedve a laza képződmény szélére a letörő párkánnyal együtt a mélységbe zuhan. Az Alpesekban ez elég gyakori baleset.

Elkerüléséhez jó tudnunk, hogy a potenciális törésvonal igen messze lehet a párkány szélétől. Általában a szélcsendes oldal meghosszabbításának vonalában képzeljük el a töréssíkot, de a gyakorlatban jobb, ha ahhoz az elvhez tartjuk magunkat, hogy a párkányt sohasem lehet elég messze elkerülni!

A másik veszélyt a párkányok letörésével elinduló lavinák hozzák. A szélcsendes oldalon óriási mennyiségű laza hó gyülik össze, mégpedig a csúcs fölött átfutott hó lerakódása következtében a magasabb szintekben még nagyobb vastagságban, mint alább.

Ez a teljesen ingatag szerkezetű réteg egyensúlyi helyzetének legkisebb megzavarására mozgásba jöhet. Az egyensúlyt megbontó ok lehet egy vigyázatlanul mozgó síző a lejtő alján, lehet a párkányból letört rész, vagy akár csak a hőmérséklet, szélirány csekély változása is. A hóminőség és időjárás szerint már 15-20 cm-nyi új hórétegből is óriási lavinák keletkezhetnek ilyen helyeken. A kísérletek során egy egészen rövid párkányrész letaszításával 25.000 m3 havat hoztak mozgásba.

A párkányképződésnek fontos szerepe van gleccserhasadékok befedésében is. Különböző szélirány mellett mindkét oldalon képződő párkányok középütt összeérnek és a repedést elfedik a gyanútlan hegymászó szemei elől.

Az Európán kívüli hegyvidékek rendkívüli időjárási viszonyai fantasztikus alakú hóképződményeket hoznak létre. A Himalája-kutatók beszámolnak egymásra épülő, váltakozva két oldalra áthajló toronyszerű alakulatokról, melyek a hegygerincek legkényesebb helyein megakadályozzák a továbbjutást. Ezek létrejöttét is párkányképződéssel magyarázzuk.

ifj. Kunfalvi Rezső