Abban a szédületes arányú versenyőrületben, amely különösen az Egyesült-Államok közlekedési eszközeinek mérkőzéseiből tűnik ki, az egymilliódolláros óriásgépek repülőversenye után, mely nemrég New-York – San-Francisco között zajlott le Lindenbergh ezredes és a pánamerikai légügyi bizottság rendezésében, újabb és izgalmasabb verseny színhelye volt a newyorki strand, ahol Amerika egyik leggyorsabb és egy újtípusú kormányozható léghajóóriás mérkőzött meg nagyszámú közönség előtt a viharos óceánon és a levegőben.

Az izgalmasnak ígérkező versenyt az Egyesült-Államok hadiflottájának főparancsnoksága rendezte s leggyorsabb cirkálóját, a „Chyky”-t nevezte be a páratlan mérkőzésbe, ellenfeléül pedig az amerikai légierők büszkeségét, a legújabb építésű „Goodyear IV.” kormányozható léghajót jelölte ki a verseny részvételére.

A kormányozható léghajó, amely kétszázezer dollárnyi költségen épült, a technika minden vívmányán rendelkezik. Hossza 265 méter s köbtartalma megközelíti a 150.000 köbmétert. A léghajót héliummal töltötték és a tűzbiztosság elérése céljából négy darab, egyenként ötszáz lóerős nyersmótorral szerelték fel.

A Goodyear IV. a lakehursti repülőtérről indult el kijelölt starthelyére. Parancsnoki hídján az 1935. évi déldakotai sztratoszférarepülés hőse, Anderson kapitány foglalt helyet, aki annakidején megdöntötte Picard professzor magassági világrekordját. A még Amerikában is szokatlan verseny megkezdése előtt a közel harmincezer főnyi közönség két pártra szakadt s nagyösszegű fogadásokat kötöttek az ismeretlen teljesítményű gépkolosszusok győzelmére.

A verseny, amelyet New-York – Atlantic-City között bonyolítottak le, délelőtt tizenegy órakor kezdődött Atlantic-Cityben. Ugyanakkor a newyorki strand pénztára előtt ezrével tolongtak az emberek és New-York összes rendőrei vigyáztak a rend fenntartására. A strand valósággal sötétlett az emberektől. A hangszórók szünet nélkül bömbölték a legfrissebb híreket az Atlantic-Cityből már elindult versenyzők pillanatnyi helyzetéről.

A jelentésekből következtetve, egy ideig úgy látszott, hogy a léghajó fölényesen fog a hadihajóval szemben győzni, de később, a hajó gyors előretörésénél, kétségessé vált a levegőben úszó kolosszus könnyűnek vélt győzelme. Az amerikai elnök aranyserlegéért harcoló katonai versenyzők még nem voltak láthatók, amikor a hangszórók ismét a léghajó elsőségéről adtak hírt.

A céltól, a tengerbe messze benyúló két híd között felállított célpóznától még messze volt a két versenyző. A szerencse még változhatott. A közönség türelmetlenül várta a léghajó és a hadicirkáló felbukkanását a távolban, egyelőre azonban még semmi sem volt látható. Az emberek belegázoltak a vízbe, hogy minél közelebbről láthassák a nagy jelenetet: a két versenyző célbajutásának és győzelmének nagy pillanatát.

A közönség türelmetlensége éppen tetőfokra hágott, amikor felcsendült az amerikaiak himnusza, a „Yankee doodle”. A hosszú idő óta tartó verseny finise már csak rövid percek kérdése volt. Cedar Crekk kanyarjában feltűnt az első versenyző: a cirkáló! Mögötte lomhán úszott, cikcakkban közeledett a kormányozható léghajó. Az izgalom percről-percre nőtt. A tömeg túlkiabálta a hangszórók lármáját, amelyek a léghajó vezetését jelentették. Semmi kétség. A léghajó előnyben volt, sőt a jelentés szerint háromszáz méterrel vezetett hadihajó előtt.

A cél még néhányezer méterre volt tőlük. A győzelem percek kérdésén múlott. A tenger olyan símán, olyan sejtelmesen csillogott, mint a tükör. A levegő állni látszott és mégis, fent a magas régiókban valami megmozdult. Az ég hirtelen elborult és a vihar percek alatt kitört. Heves szélvihar rázta meg a levegőben úszó léghajót és a cirkáló hullámhegyeken törtetett előre a cél felé.

Ugy látszott, mintha a léghajó néhány másodpercre megállott volna. Mótorjainak fülsiketítő zúgását túlharsogta a vihar lármája, amely eszeveszetten tombolt az alacsonyra ereszkedett égboltozat alatt.
A léghajó, hogy a százkilométeres gyorsaságú szélrohamból kikerüljön, lejjebb ereszkedett. De ez a rövid ideig tartó manőver elegendő volt a hullámok tetején repülő cirkálónak, hogy beérje, sőt maga mögött hagyja a viharral küszködő léghajót.

A közönség torkaszakadtából üvöltött. A léghajó még egy kísérletet tett, hogy kiszabaduljon a szélzónából: majdnem függőleges irányban ereszkedett le a hullámzó óceán színe fölé. De már késő volt. A célágyú eldördült, amely végérvényesen a hadicirkáló győzelmét jelentette a még mindig küszködő léghajóval szemben. A hangszórók reménytelenül bömböltek ezekben a pillanatokban. Senki sem hallgatta. Hiszen előttük, alig néhány méternyire játszódott le a legnagyszerűbb mérkőzés, a gépek csatája, a modern technika igazi viadala, amely páratlanul áll a versenyzés történetében...

Karsay Andor