Bármilyen különösen hangzik is ez az elnevezés, a mostani háborúban - miután már tengerészgyalogság eddig is volt, - megjelentek a légiúton harcterükre szállított csapatok is. Harcoló csapatok lehető leggyorsabb szállítására, még hozzá az ellenség hátában való kirakására, a mai modern csapatszállító-repülőgép kiválóan alkalmasnak ígérkezett. A légi nagyhatalmak közül Németország és Oroszország voltak az elsők, amelyek ilyen irányú szervezéssel megteremtették a légi csapatszállítás előfeltételeit.

A légigyalogság vagy a repülőgép leszálláséval kerül a földre, vagy mint az ejtőernyő-ugrásban különlegesen kiképzett ejtőernyősvadász, működési területe fölött a szállító-repülőgépből kiugorva jut oda. A repülőgép tehát csak mint szállítóeszköz játszik a légigyalogság harcaiban szerepet és lehetővé teszi azt, hogy erős, harcra önállóan bizonyos ideig alkalmas kötelékeket vigyen át az ellenséges arcvonalak mögé. A „függőleges átkarolást” lehetővé teszi.

Norvégiában, repülőgépen szállított csapatokkal sikerült a legfontosabb repülőtereket meglepetésszerűleg elfoglalni, mielőtt az angolok odaérhettek volna. Az angolok Oslo irányába tervezett előretörését pedig egy aránylag kis létszámú ejtőernyős vadász-csoport hiúsította meg. Narvik hős védőinek két hónapos nehéz harcát csak az tette sikeressé, hogy a német hadvezetőség légiúton szállított csapatokkal egészítette ki állandóan az ott harcoló hegyicsapatokat, sőt élelmiszerellátásuk és lőszerutánpótlásuk is légiúton történt: A légigyalogság és a légicsapatszállítás tehát Norvégiában teljesen megállta a helyét, az ott szerzett tapasztalatok alapján került a nehéz nyugati harcokban sokkal nagyobb méretek között alkalmazásra.

A hollandiai és belgiumi légigyalogsági harcokról és azok átütő sikeréről már sokat írt a sajtó, mert az ottani alkalmazásuk sikere messze túlnőtt a norvégiai méreteken. Hollandia gyors megszállása és a belga erőd vonal áttörése körül a siker oroszlánrésze a légigyalogságot és az ejtőernyős vadászokat illeti. A sorra kerülő angliai támadásnál a legnagyobb védelmi előkészületeket az angolok a légigyalogság ellen teszik.

A légigyalogság válogatott csapat, oda a katonák önkéntes jelentkezés útján jutnak és különleges kiképzésben részesülnek. Kiképzésük számos alapvető fontosságú részletét a háborús helyzetre való tekintettel homály fedi. A hollandiai bevetésnél bebizonyosodott, hogy a katonák nemcsak a terepen folyó, hanem a városi uccai harcokra, sőt a háztetőkön való előretörésre is kiképzést kaptak és különleges felszerelésük van.

A légigyalogságot a csapatszállító repülőgépek, amelyekben rendszerint 16 katona van felszereléssel, vagy kb. 2 tonna súlyú hadianyag, a kijelölt repülőtéren, amelyet már előzetesen biztosítottak, ejtőernyős vadászok rakják ki. A korahajnali vagy estiszürkületi órák a legalkalmasabbak erre. A kirakott csapat felszerelése és az egyes részlegek összeállítása sokféle. A légigyalogság könnyű, páncéltörő ágyúkkal, aknavetőkkel, lángszórókkal, robbantószerekkel, nehéz és könnyű géppuskákkal, golyószórókkal felszerelve, motorkerékpárokkal, sőt kis harckocsikkal megerősítve kezdi meg nehéz és gyakran önfeláldozó harcát az ellenség hátában.

A légigyalogság felderítői, rohamosztagai: a vakmerő ejtőernyős vadászok, akik a kiszemelt és birtokba vett ellenséges területen már előzetesen kiugrottak a szállítógépeikből, sőt már ugrás közben megnyitották géppisztolyaikkal a tüzet az őket felfedező és ellenük harcoló ellenséges csapatokra. Ugrás közben másodpercenként 5 méter sebességgel esnek, tehát oly sebességgel érnek a földre, mintha valaki egy elsőemeleti ablakból ugranék az uccára, persze ejtőernyő nélkül. Ezer méterről kerek három perc alatt érnek földre.

Ugrás közben vagy földreéréskor köd- vagy füstfejlesztő vegyiszerekkel teszik magukat láthatatlanná. Földet érve, gyorsan leoldják magukról ejtőernyőiket, harcrendben csoportosulnak parancsnokuk körül és megkezdik feladatuk végrehajtását. A rotterdami és a Maas-hidak környékén végrehajtott ejtőernyős harcokról még sokat fog a katonai irodalom és a hadtörténelem írni.Magukra hagyva harcolnak s csak légi úton egészítik ki őket és pótolják a hadianyagukat. Ez a harcuk addig tart, amíg a földi gyorsanmozgó csapatrészek közelükbe érnek és őket felváltják. Ez lehet néha 1-2 nap, de voltak csapatok, amelyek 5 napig harcoltak teljesen egyedül az ellenség hátában.

A légigyalogság csapategységét, amelynek ereje kereken ezer fő, a szervezetszerűleg odatartozó felszereléssel együtt 155 csapatszállító repülőgép tudja rendeltetési helyére szállítani. Gépenként két tonna teherbírást számítva, ez összesen 310 tonna súlynak felel meg. A szállítórepülógépek a csapatok kirakása után nagyrészt visszatérnek. A gépeknek csupán kis hányada marad ott, továbbá az összekötőszolgálatra és felderítésre szolgáló kisebb gépek. Ejtőernyős vadászok kihelyezésénél az egész szállítórepülőgéppark visszatér.

A légigyalogság szállítását vadászrepülőgépek vagy rombolók biztosítják, nehogy légitámadás következtében a csapatok rendeltetési helyük elérése előtt szenvedjenek veszteségeket. Német harceljárás szerint a kirakó vagy kiugró ejtőernyős csapatok földreszállásának idejében zuhanóbombázógépek vagy alacsonytámadást végső harcigépek, az ellenséges földi ellenállást lekötik, illetve megbénítják, amíg a szállított csapatok harchoz felfejlődnek.

Az ejtőernyős vadászok szervezése német és orosz minták után ma már a többi hatalmaknál is erőteljesen folyik és főleg Olaszországban halad erős tempóban. A légigyalogság alkalmazása tudniillik mindenfajta területen lehetséges, tehát a gyarmati háborúban is. Csak nagy mocsarak, lakatlan sziklás területek jelenthetnek erészben akadályt.

Egyik Tamás