Tízperces huszárattak Genovában

Verőfényes őszi vasárnap rendezték meg a házak között épült genovai stadionban Magyarország és Olaszország válogatott labdarúgóinak mérkőzését. 38.000 néző előtt a német Bauwens sípjelére a magyar csapat ebben az összeállításban állt fel:
Csikós – Pákozdi, Polgár, Bíró – Sárosi III., Lázár – Kincses. Sárori dr., Sárvári – Spielmann, Bodola, Gyetvai.

Pozzo az olasz szövetségi kapitány csapata így festett:
Ferrari – Foni, Rava – Depetrini, Olmi, Locatrili – Blavati, Bertoni, Piola, Trevisan, Ferraris.

(Pozzo az utolsó pillanatban mégis csak kihagyta az albán Lusht?-t és helyébe a trieszti Trevisant állította.)

Alighogy megkezdődött a játék, a magyar csapat ostrom alá fogta az olasz kaput. Bodola szöktette Spielmannt, de az fölé lőtt. Később Bodola Sárosi doktorhoz továbbította a labdát, aki viszont kapu mellé helyezett. A 7. percben Speilmann, aztán Gyetvai tört kapura eredménytelenül. Gyetvai bombája a külső kapufa-lécről pattant ki.

Első félidő: 1:0 az olaszok javára

Az olasz ellentámadások csak a 10. percben kezdődtek meg: a 13. percben máris eredménnyel jártak. Biavati lefutott. Bíró egy pillanatra tétovázott, mi elegendő volt ahhoz, hogy a fürge szélső a labdát Piolához juttassa. Igen ám, csakhogy Piola mellett ott állt Polgár.

Az olasz centercsatár nem lőhetett, a labdát átadta tehát Trevisannak és a trieszti csatár – Tóth István, a legkiválóbb magyar tréner tanítványa – védhetetlenül helyezte a labdát a magyar kapuba. 1:0.

A gól után többet támadtak az olaszok, mint a magyarok. Különösen Piola volt veszélyes, de őt a legnagyobb magyar hátvéd, Polgár remekül sakkban tartotta. Ellentámadásink ritkák voltak. A 32. percben Sárosi Béla zúgó lövését az olasz kapus csak nehezen tudta fogni. Pár perc múlva Sárosi Béla megsérült, úgyhogy rövid időre ki is állt.

A nagyváradi Bodola kiegyenlít: 1:1

A második félidő Sárosi dr. nagy lövésével kezdődött, amit csak nehezen hárítottak el. Azután Kincses „ívelése” lett Ferrari zsákmánya. Jól kombinál a magyar csapat, de az olasz védők rugalmasak és gyorsak. Az iram hatalmas volt és állandóan az olaszok támadtak. Csikósnak egymásután bravúrosan kellett közbelépnie.

A 18. percben néhány balszerencsés magyar ellentámadás után Kincses Bodola szöktetése után kicselezte a rátámadó Ravát és a labdát a nagy iramban érkező Bodola elé irányította, aki kapásból lapos gólt lőtt. Ezzel a magyar csapat kiegyenlített. (1:1) Mindjárt utána Gyetvai bombája süvített el az olasz kapu mellett. Ha most rákapcsolunk és támadunk, megnyerhettük volna a meccset!

A magyar kolónia azonban a tribünön meglepetéssel vette észre, hogy a magyar csapat támadás helyett védekezett, egy-két magyar csatár lézengett csak elől és még Bodola is a magyar kapu előtt „védekezett”. Így aztán felszabadult az olasz kapu; többen támadhattak az azzurik, mint mi.

A 30. percben Piola megunva a Polgárral vívott eredménytelen küzdelmet, helyet cserélt Bertonival és tíz percig Bertoni volt az olasz középcsatár. De Polgár mellett ő sem tudott eredményes lenni. Az utolsó percekben Ferraris tiszta helyzetben kapu mellé helyezte a labdát.