Berlin, december 15.
(Német Távirati Iroda.) A Völkischer Beobachter vasárnapi száma „Angol délibáb” címmel foglalkozik az egyiptomi sivatagban folyó hadműveletekkel, amelyeknek során Olaszország hadba lépése óta először sikerült az angoloknak magukhoz ragadniuk Afrikában a katonai kezdeményezést és ellentámadással diadalmaskodniok.

Azt hitték, hogy városuk ostromlóitól megszabadultak, ugy ma is némely angol azt gondolja, hogy fordulóponthoz érkezett a háboru. Az angolok szemében - folytaja a lap -  Sidi el Baranu és Sallum környékének olyan jelenősége van, mintha a tengely Achilles sarka lenne.

A lap ezzel szemben felteszi a kérdést: "Mit nyerhetnek hadászatilag az angolok Afrikában?" Vajjontöbbet érnek-e el annál, mint amit éppen angol szakemberek vetettek Graziani tábornagy szemére amikor az olasz katoság a libiai határon keresztül Egyiptomba nyomult, vagyis nagyobb eredménnyel járnak-e az afrikai hadműveletek, mint utánpótlási utjaik meghosszabbitásával? Vajjon mit nyernek az angolok Libiában, amelynek határait egyébként még korántsem érték el? Nem egyebet, mint presztizs-sikert, akárcsak a tavasszal történt andelsnesi partraszálláskor vagy a Narwick-fjordba való behajózással. De volt-e ezeknek az eseményeknek a norvégiai hadműveletek kimenetele szempontjából bármiféle jelentősége?

Meg tudják-e ezzel Németország háborus erejét a legkisebb mértékben is gyengiteni? Ezzel az utalássel elintéződnek mindazok a következtetések, amelyeket Londonban a zöld asztal körül ülő stratégák vonnak le az északafrikai küzdelmekből.

A lap befejezésül hangsulyozza, hogy Olaszország a háborut megelőző években hatalmas teljesitményeket végzett és pedig állandóan. Az angolok ezért nyilvánvalóan azt hiszik, hogy az olaszok hamarabb kifáradnak, mint például a németek. Szomáliföld elfoglalása azonban tulajdonképpen másra kellett volna tanitsa az angolkat. És valóban azt hiszik az angolok, hogy Németország elnézné Olaszország kifáradását?

Az angol propaganda éppen az utóbbi időkben abból a tényből, hogy Németország nem avatkozott be a görögországi harcokba, azt a következtetést akarja levonni, hogy Berlin "pácban" akarja hagyni az olaszokat.

Angliával ellentétben Németországban a katonai dolgokról is józanul gondolkodnak. Német felfogás szerint sem a görögországi, sem az egyiptomi események nem adnak okot aggodalomra. Ez a felfogás az olasz háborus teljesitőképesség teljes ismeretéből következik.

Talán vannak olyan angolok, akik a német katonai itélőképesség pontosságát még Franiaországból ismerik és ez a visszatekintés lehetővé teszi számukra, hogy a helyzetet ugy itéljék meg, aminő az valójában. (MTI.)