Műszaki körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak, amelyet Varga József iparügyi és kereskedelmi miniszter tett olaszországi útja során a lardarellói elektromos vízierőműveknél, továbbá a Brenneren lévő hatalmas, hasonló telepen. A hazatért erdélyi területek energia-ellátása ugyanis ma sokkal fogyatékosabb, semhogy alapul szolgálhatna erőteljes iparfejlesztési politikának. Erdélyben viszont, elsősorban az erdélyi hegyvidéken számos zuhatag vízierejét lehetne igen gazdaságosan elektromos energiává kitermelni.

Az illetékes szakminisztériumokban komoly munka folyik annak a kérdésnek a teljes technikai feltárására, hogy az erdélyi vízierőket hol, milyen formában lehetne a leggazdaságosabban felhasználni energiatermelés céljára. Az ország egyik legnagyobb és legelőkelőbb műszaki vállalatának kiküldöttei behatóan tanulmányozták Erdély szóbajöhető vízi energiáit és megállapították, hogy meglepően kedvező lehetőségek kínálkoznak ezen a téren. Lemérték mindenütt a szintkülönbségeket és figyelembe vették, hogy évi átlagban milyen vízmennyiséggel lehet számolni. Ez a munka nem csupán az erdélyi vizekre terjedt ki, belefoglalták abba a felsőmagyarországi, kárpátaljai folyókat is. Találtak olyan szakaszokat, melyek energiaforrás szempontjából igen nagyjelentőségűek.

Rahó és Tiszaujlak között 346 méter szintkülönbsége van a Felső-Tiszának, 154 km-es szakaszon. Itt 72.000 lóerőt lehetne kitermelni. A Latorcának Alsóverecke és Munkács közötti 72 km-es szakaszán 361 m. a szintkülönbség, ami 11.6000 lóerő termelésére alkalmas. Szerepel a kimutatásban a Talabor völgyének a völgyzáró gátja is. Ott 29 millió köbméter víz tárolható, a nyerhető hasznos esés – a Jankó Miklós-féle terv szerint – 225 m, az évi energiaszolgáltatás pedig 125 millió kw-óra. A Visónak, a Felső-Tisza mellékvizének Borsa és Bisztra alatti 65 km-es szakaszán 344 m. szintkülönbség mellett több mint 12.000 lőerőt lehet előállítani. Bánffyhunyad és Nagyvárad között a Sebeskörös 104 km-es szakaszán 415. a szintkülönbség, ami azt jelenti, hogy 22.852 lóerőt lehet kitermelni.

A Felső-Maros 105 km-es szakaszán szintén közel 22.000 lőerő lenne nyerhető, Déda és Gyergyóalfalu között. A Nagyküküllő Szikszó és az új országhatár között, a Kisküküllő (a Maros mellékvize) Parajd és az új országhatár között szintén tekintélyes szintkülönbséget mutatnak. A Kisküküllőnek mellékvize a Szováta, amely 10 km-es szakaszán 279 m-t esik, energiaértéke 1095 lóerő. A Görgény-folyónak Alsófancsaligát és Radnófája közötti 45 km-es szakaszán 442 m. a szintkülönbség! Az itt kiadódó villamos energia 14.375 lóerő lenne. Rendkívül magas, 511 méteres szintkülönbsége van 15 km-es szakaszon a Ratosnya pataknak. Ez önmagában 3036 lóerőt jelent. Igen jelentős a Nagy-Szamos is a villamosenergia szempontjából: Óradna és a Kis-Szamossal való egyesülése közti 110 km-es vonalán 12.759 lóerőt szolgáltatna 370 m-es szintkülönbség mellett.

A Besztercének (Borgóprund felett és a torkolat között), a Rebrának, a Nagy-Szamos mellékvizének szintén számottevő esésük van. Mellékvize a Nagy-Szamosnak a Kormája-folyócska is. Ez Oláhszentgyörgy és a torkolat közötti 15 km-es szakaszon 645 m. szintkülönbséget reprezentál, de a csekély vízbősége mellett csak 1800 lóerőt lehet kihozni belőle. A Putna, a Bisztricsora mellékvize 13.5 km-es szakaszon 2000 lóerőt tudna produkálni, az Ojtoz pedig Ojtoz felett és Sásmező-országhatár között 15 km-en 296 m-t esik, ami önmagában 1697 lőerőt eredményezne. A Felsőolt, Csíkmádéfalva felett és az új országhatár között 87 km-es szakaszon 5200 lóerő kihozására lenne alkalmas, ott a szintkülönbség 312 m. A felsoroltakon kívül még számos vízi erőforrást állítottak össze a szakértők, a Vicián Ede által annakidején felvett adatok felhasználásával.

Az említett előkelő iparvállalat több vízierőmű kiépítésével kapcsolatban folytatott igen alapos tanulmányokat és e téren szerzett tapasztalatait most a kormányzat rendelkezésére kívánja bocsátani a magyar vízgazdálkodás érdekében. A vízierők kiépítésével kapcsolatban meg kell oldani az anygai fedezet kérdését, tisztázni kell, hol van szükség a termelhető energiára, és hogy milyen vízierők építhetők ki a legkevesebb költséggel.

A miniszterhez intézett memorandumban a vállalat utal arra, hogy a nagy vízi erőtelepek kiépítése az államkincstár feladata. Viszont a közép- és kisebb vízierők kiépítése a magántőkére háramlik. Felhívták az iparügyi kormány figyelmét arra, hogy kölcsönnel, állami hozzájárulással igen erős ösztönző hatást lehetne gyakorolni a magángazdálkodásra ilyen energiatelepek építése érdekében. Nem kétséges, hogy ha Erdély energiaellátását sikerült biztosítani, azzal a hazatért országrész gazdasági felvirágozásának a fundamentumát rakták le.